Otthont találtak a fellázadt kutyák

Ő álmaim kutyája – lelkendezik az ifjú gazdi, Dóra. Pimpa, a barnásszürke, húszkilós keverék életét a Fehér isten című film változtatta meg, melynek a plakátján is szerepelt, ma pedig egy szadai kertes házban lakik. Pimpát egy kutyatáborban szúrta ki magának a tizenegy éves Dóra, aki egyből megszerette. Mondta Halász Árpád kutyakiképzőnek, hogy a megmérgezett kutyusuk helyett szeretne egy újat, lehetőleg menhelyeset, aki „nem túl nagy és barátságos”. Így került a családhoz a szeretetéhes eb, aki ha kell, lehasal, kunyizik és pacsit ad. Panaszra nem lehet oka: fűtött háza van, legtöbbet mégis a lábtörlőn fekszik – úgy viselkedik, mintha a szadai házba született volna. S bár kicsit félénk, nagyon hálás és mindenevő, kedvence a csirkemell és a cseresznye. Pimpa sorsa önállóan is filmbe illő volna, ám a Fehér isten ebeinek többsége jól járt azzal, hogy szerepelhetett Mundrucó Kornél mozijában.

Sok eb a felvételek idején is menhelyen élt, a betanításukat viszont már a forgatás előtt öt hónappal elkezdték. Naponta nyolc órát foglalkoztak velük. Volt olyan kutya, amelyik a pórázt sem ismerte, másokat arra kellett megtanítani, hogyan teremtsenek kapcsolatot az emberrel, miképpen fogadják el a hierarchiát és a falkában lévő szabályokat – vagyis hogy nincs rivalizálás, az ember a főnök.

Harminc kutyaiskola több tucat trénere dolgozott az ebekkel, a karmesteri feladat Halász Árpádé volt. A tréning során a legantiszociálisabb eb is megtanult póráz nélkül viselkedni. Ehhez a tüköriskola módszerét alkalmazták: a kutya visszatükrözi a gazda személyiségét. Az ember a vezető, ő irányítja az akciót, a szabályok pedig egyértelműek. – Ránézéssel, ráhajlással, beszéddel lehet tanítani őket. A jól kommunikáló, magabiztos kutyák a saját jeleikkel – pózolás, bökdösés, morgás és így tovább – nevelik és tanítják a többi ebet, bizalmat építenek a félős kutyákkal.

A vezető kutyák elzavarják a falkából azokat, akik nem tudnak jól viselkedni, együttműködni – magyarázza Halász Árpád, aki tizenöt éve tanít be állatokat filmszerepekre. Az előkelő agártól a cuki keverékig szinte bármilyen karaktert képes „prezentálni”. Humánus módon, minden állatvédelmi törvényt, az amerikai állatvédelmi kódexet is betartva tanítja az állatokat, mert ahogyan mondja: „nem biodíszleteket képzünk”.

A forgatáson a feladatok jeltől jelig tartottak: az ebek sípszóra rohanni kezdtek, s ha kanyarodott az út, újabb sípszó vezette őket a helyes irányba. Egyszer egy útlezárásnál a rendőr is sípolt, ami kisebb káoszt okozott – így a közülük örökbe fogadott ebekkel nem érdemes focimeccsre járni, mert a sípszó nekik mást jelent.

A feladat végén jutalomfalat várta az ebeket, így a pavlovi reflex meghatározza az életüket. Az energiát adó kutyatápot virslivel, párizsival, kolbásszal keverték, ez utóbbiból 500 kg fogyott a forgatás alatt. A falka ereje és az, hogy feladatot, munkát kaptak, együtt dolgoztak, a legfélősebb kutyát is nyitottá, barátságossá tette, s bár a síneknél forgatott jelenetek során néhány eb körme beszakadt, ennél nagyobb baj nem történt.

– Az első nap, a Mexikói útnál, amikor 200 kutyával forgattunk, eléggé izgultam, mivel az eredeti tervhez képest 2 héttel hamarabb kezdődött a felvétel. Aztán volt olyan jelenet, hogy a színészek is lefagyva bámulták a monitort. Az a rész pedig, amikor a filmben az állatok a menhelyről kitörnek, olyan jól sikerült, hogy Kornéltól ajándékba kaptunk egy üveg italt – meséli Halász Árpád.

A forgatáson a szabályokat minden stábtagnak be kellett tartania: nem lehetett egyszerre enni a kutyákkal, sem a jelenetek előtt simogatni őket – viszont két jelenet között, az átállásoknál mindenkire jutott minimum egy négylábú, akit sétáltathatott. Sokan talán ezért is fogadták örökbe a rájuk bízott ebet…