Fehér vacsora - Mi is tudunk úgy élni...

Mint sok gasztronómiai ötlet, a Le Diner en Blanc is a franciák fejéből pattant ki. Még a nyolcvanas évek végén egy párizsi úr kerti partit adott, ahová olyan sok vendéget hívott, hogy nem fértek el az udvaron, így a buli a közeli parkban folytatódott. Ezen felbuzdulva, később az Eiffel-torony tövében és más rendhagyó helyeken terítettek maguknak a rögtönzött vacsorára érkezők. A rendkívüli helyszín kárpótolta őket azért, hogy kénytelenek voltak kinyitható asztalokkal, székekkel beérni. Immár nemzetközi mozgalommá szélesedett a fehér ruhások lakomája, melyre alkalmanként több száz, akár ezer vendég is érkezik. Szingapúrban például elegánsan terített asztaloknál, fehér lampionok alatt költik el a vacsorát, máshol csillagszórókat gyújtanak, fehér kendőket lobogtatnak.

Amerikában és Németországban szintén sokan díjazzák a bohókás ötletet. Hazánkban is partiztak már a fehér ruhások a Budai Várban, illetve a Nyugati pályaudvar közelében, sőt vidéken, így Miskolcon is tartottak ilyen rendezvényt.

Egerben a Gárdonyi Géza Színház munkatársának, Lázár Ritának jutott az eszébe, hogy hasonló vacsorára invitálja a barátait, ismerőseit. A helyszínt igen titokzatos módon csak az utolsó pillanatban tudatták a meghívott résztvevőkkel. A fanyalgók persze kérdezhetnék, mi az érdekes abban, hogy egész délután sütök-főzök, hogy aztán fehér kalapban részben ismeretlen emberekkel vacsorázhassak együtt? Kiderült: a dolognak éppen az adja a kivételes hangulatát, hogy senki sem feszeng. A közös játék élménye hozza össze és teszi nyitottá a résztvevőket, így olyanokkal is lazán szót válthatunk, akivel korábban sosem. Akadt, aki pestós tésztával állított be, más túrós vagy tojáshabos süteménnyel, sonkába tekert sárgadinnyével.

Volt, aki még arra is adott, hogy az étel kizárólag fehér színű legyen a fehér abrosszal letakart asztalon.

Az egyik vendég klarinéton játszott, többen táncra perdültek. Annyit elárulhatok: borból nem csak fehéret kortyoltunk, s miután a mécsesekkel megrakott teraszról végignéztük a naplementét, már belefért a vörös is. Jó volt legalább egy estére elhinni, hogy mi is tudunk úgy élni, akár a franciák…