Gólyamese helyett - semmi?

Hiába hangoztatják a mai szülők, hogy felvilágosultak és nyitottak, mert amikor a szexualitásról esik szó, ugyanazok a mondatok buknak ki belőlük, mint egykor az ő szüleikből: „Nehogy összeszedj valamilyen nyavalyát! Nehogy lefeküdj azzal a fiúval, csak »arra« kellesz neki! Nehogy teherbe ess!”

Pedig jelentősen megváltozott a világ. Nem csupán azért, mert számos 15 éves már átélt valamilyen szexuális élményt, hanem azért is, mert az internetről és a könnyen hozzáférhető felnőtt-DVD-kről megállíthatatlanul zúdul rájuk a testiség, sokszor a legdurvább pornó formájában. Éretlenül vágnak bele a szexuális életbe, anélkül, hogy tisztában lennének a saját testükkel, bárkivel is beszélgettek volna arról, miért fontos az érzelmileg kiegyensúlyozott szex, az örömszerzés okos megtapasztalása. Hogy kinek a feladata a gyerekek szexuális felvilágosítása – ebben egyelőre egymásra mutogatnak a szereplők: a szülő a pedagógusra, a pedagógus az egészségügyi szakdolgozóra.

– Még mindig tabukérdés a szexualitás, holott a XXI. században tudomásul kellene venni, hogy ez a téma ugyanolyan fontos, mint a bankkártyánkon szereplő összeg.

A felnőttek nagy részének szexuális élete többnyire színtelen, ellaposodott és prűd. Hogyan várhatjuk el, hogy ezek a szülők nyíltan beszéljenek a gyerekeikkel a párkapcsolatok intim titkairól, amikor maguk sem tudják igazán, hogy mi az? Nemrég felmérést végeztünk: a mai pedagógusok 85 százaléka még a gólyamesén nőtt föl. Miért gondoljuk hát, hogy pironkodás nélkül társalognának a szexről? – mondja dr. Forrai Judit, a Semmelweis Egyetem Népegészségtani Intézetének docense, aki csaknem húsz éve küzd azért, hogy az egészségtan szerepeljen az iskolai tanrendben. – Egy ideig volt rá fogadókészség, de öt évvel ezelőtt végérvényesen megszüntették az egészségtan tanári szakot a felsőoktatásban.

Hollandiában már 50 éve olyan államilag támogatott óvodai és iskolai programok működnek, melyek keretében az erre a területre szakosodott pedagógusok az adott korcsoport szintjén beszélgetnek a nemiségről, a szexualitásról. Amerikában szórólapokon olvashatják a fiatalok, hogyan maszturbáljanak, s ez nem másról, mint a testük megismeréséről szól. Egyébként ma már a szexuálpszichológia is teljesen normális jelenségként kezeli az önkielégítést, s nem valamilyen bűnös dolognak tartja. Nálunk még mindig az álszemérem dívik, aminek előzménye a tudatlanság. Szexuális életet élő, érett fiatalok sokszor a legalapvetőbb ismeretekkel sincsenek tisztában. Egyszer egy lány megkérdezte tőlem: ha az aktus után lezuhanyozik, akkor megfelelően védekezett- e a teherbeesés ellen…?

Mint oly sok minden körülöttünk, a szex is teljesítményorientálttá vált, pedig érintésre, szeretetre mindenkinek szüksége van. A nemi ösztön velünk születik, de kezelni, szocializálni csak tanulás útján lehet. Akinek nincs kellő önismerete és önbecsülése, nem ismeri vagy nem fogadja el a saját testét, annak a szexuális élete sem lesz kiegyensúlyozott.