Ezer dollár nászajándékba - az ifjú férj teljesen meghatódott

Kedves Ágnes!
Egyedül neveltem fel a fiamat, hat hónapos korától. Az apja körülbelül hatodikos koráig foglalkozott vele, aztán egyre ritkultak a láthatások, végül elmaradtak. A gyerektartást továbbra is fizette, de huszonhárom év alatt egyszer sem emelte, ugyanannyit küldött az egyetemistának, mint a csecsemőnek. A fiamat ez a kicsinyes és közönyös magatartás mélyen sértette, így ő hagyta abba a félévenkénti telefonbeszélgetéseket, ami az utolsó kapocs volt köztük. A volt férjem jómódú orvos, az idén fejezte be a praktizálást, nyugdíjba ment. Nem nősült meg többé, de mindig volt barátnője, élettársa.
A mostani élettárs rendes nő lehet, mert rábeszélte a volt férjemet, béküljön ki a fiával. Valóban felhívta a fiamat, és megindult köztük a közeledés. Azzal kezdődött, hogy Zoli meghívta őt az esküvőjére a tavasszal. Az apja el is jött, udvariasan viselkedtünk egymással.
Végül adott ezer dollárt nászajándékba.
A fiam teljesen meghatódott. Attól nem, hogy az esküvő költsége csak az én részemről ennek a duplája volt. Meg attól sem, hogy a gyerekkorában karácsonyra tőlem biciklit kapott, az apjától meg egy labdát. Most elfelejtette, hogy amikor gimnazista korában nem volt pénzem befizetni a sítábort, akkor kérésére az apja befizette, de a következő két hónapban részletekben levonta a tartásdíjból. És még ezer ilyen esetet tudnék. De nem is ez a fösvénység a fő bajom, hanem az, hogy semmi, de semmi része nincs abban, hogy Zoliból diplomás, három nyelvet beszélő, tehetséges, okos és nagyon rendes férfi lett. Aki most elkezdte bálványozni az apját. Eddig még nem szóltam egyiküknek sem…
Üdvözlettel: Flóra

Kedves Flóra!
Dehogy bálványozza! Csak élvezi, hogy újra van apja. Higgye el, okos és érzékeny fiának a megbántottsága több volt, mint sértettség.
Egy fiúnak nagy csapás, ha az apja nem fogadja el. Lehet, hogy azért is lett ilyen klassz ember belőle, mert meg akarta mutatni az apjának, mire képes. Ezt az akaraterőt és elszántságot alighanem öntől örökölte.
Ez a közeledés nem csökkenti az ön érdemeit sem a világ, sem a fia szemében. Nagyon nehéz, küzdelmes élete van egy egyedülálló anyának, különösen, ha olyan magas szinten akarja nevelni, taníttatni a gyerekét, mint ahogyan ez önnek sikerült. Nem tudom, miért nem ment újra férjhez, de gyanítom, hogy ez tudatos döntés volt. Ezt azonban nem szabad a fia vállára terhelnie. Azt pedig mindenképpen jól teszi, hogy nem szól. Továbbra is állja meg! Zolinak még friss az új helyzet, de hamarosan kitisztul a látása, és minden a helyére kerül. Tehát türelem, mosoly és megértés!
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes