'Aki kutyakölyköt nevel, hőst nevel'

Hogy mit is tapasztalok majd ott, gondolom, hamarosan önök is olvashatják. Addig azonban néhány szó magukról a vakvezető kutyákról, illetve gazdáikról.

Ha jól tudom, körülbelül 80 ezer látássérült ember él Magyarországon, közülük húszezren teljesen vakok, s tán, ha százötvenen közlekednek vakvezető kutyával. A reális igény nagyjából ötezer vakvezető kutya lenne. Ez leginkább pénzkérdés, a kutya kiképzésétől a gazda felkészítéséig tartó út mintegy másfél millió forintba kerül.

Honnan ismerjük fel a vakvezető kutyát? Leginkább a hámról, ami rajta van, s amivel a látássérült embert vezeti. A hámon mindenfajta logók lehetnek; legutóbb ebből is kisebbfajta botrány keveredett, mert a legismertebb logót, a vörös keresztet úgy hírlik, megtiltják, mondván, az csakis a nemzetközi vöröskeresztes mozgalomé lehet, senki másé.

Hát, ha csak ennyi bajuk van…

Legendák és szinte hihetetlen történetek szólnak a négylábú vakvezetők figyelméről, fegyelméről, hiszen a látássérültek nem mást, az életüket bízzák rájuk. Ám, ha hazaérnek, s lekerül róluk a hám, szolgálaton kívül helyezik magukat, rohangálnak, csaholnak, üldözik a macskát, a postást és a motorost, ahogy az egy rendes kutyától csak elvárható…

A mintegy másfél-két éves kiképzés alatt a kutyák „nevelőszülőknél” élnek, s csak a vizsga után kerülnek végleges gazdájukhoz. Az alábbiakban olvassák el egy nevelőszülő-család sorait, akik így ajánlják másoknak is vállalt munkájukat.

A férj: Mi most éppen a harmadik kutyust kezdtük nevelni az alapítványnak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű egy év közösen eltöltött idő után megválni az addigra már a szívünkhöz nőtt csodálatos négylábútól. De azzal kezdjük újra és újra, és ez boldogsággal és megelégedéssel tölt el bennünket, hogy a mi munkánkkal és szeretetünkkel felnevelt labi egy vak vagy gyengén látó ember életét fogja gyökeresen megváltoztatni.
A feleség: Amikor vissza kell adni a kutyát, az mindannyiunkat megvisel. De úgy kell felfogni, hogy a gyerek is elhagyja egyszer a szülői házat, őt is el tudjuk engedni, akkor a kutyát miért ne?
A lányuk: Aki kutyakölyköt nevel, hőst nevel, őrangyalt nevel, akinek küldetése, feladata van a világban. És ne féljenek, ne fájjon a szívük elengedni a kutyust, hisz a vakvezető kutyák a világ legboldogabb kutyái közé tartoznak, mert megélhetik azt, amiről legtöbb kutya csak álmodik: a nap szinte minden percét a gazdijukkal tölthetik.