Ezt a kislányt meg kell védeni a nagyapjától

Kedves Ágnes!
Sok szó esik mostanában a családon belüli bántalmazásról, a pedofíliáról, a nemi erőszakról. Szerintem jó, ha erről beszélünk, mert így az áldozatok nem érzik azt, hogy ők a hibásak, sem azt, hogy nekik kell szégyellniük magukat. De mit lehet tenni olyan esetben, ha a zaklatás, molesztálás nem tettleges, hanem csak szóbeli?
Tizenöt éve vagyunk együtt a férjemmel, a házasságunk átlagos, néha jobb, néha rosszabb időszakokkal. A párom zárkózott, nemigen mutatja ki az érzéseit. De a 13 éves lányunkkal szemben gondoskodó, jó apa. Ezért érthetetlen számomra, miért nem akarja meglátni, hogy a saját apja milyen felháborítóan viselkedik újabban az unokájával.
A férjem családjának stílusa nem az én világom. De eddig nem törődtem vele, milyen mocskos hangnemben beszélnek, mivel a férjem nem vette ezt át. Az apósomért korábban sem rajongtam, goromba, nagydarab ember erős hanggal, kicsit mindig italos, bár részegesnek nem nevezném. Hajnikára nem sok ügyet vetett, amíg kisebb volt. De az utóbbi egy évben, amióta a kislány nőiesedni kezdett, sokat hecceli. Nem lehet szó szerint idézni a trágár stílusát, de például röhögve megkérdi tőle, szőrösödik- e már ott lent – és ilyenek.
Hajni ekkor elvörösödik, könnyes lesz a szeme, és hozzám bújik. Én már kétszer is megkértem, hogy ne beszéljen így, mire vigyorogva elutasított. Szóltam a férjemnek, aki először nem is akarta elhinni, aztán meg azt mondta: nem tud mit tenni, ilyen az apja, de amúgy ártalmatlan öregember. Az anyósom rendes, de tehetetlen báb otthon.
Egy év óta nem engedtem egyedül a nagyszülőkhöz Hajnit, a vakációban sem. Ha pedig ritkán családi látogatásra kellett mennünk, mindig mellette voltam. De a nagyapját még ez sem nagyon tartotta vissza a durva megjegyzésektől. Többé nem akarok hozzájuk menni, s így természetesen a gyerek sem megy. Ezt viszont a férjem rossz néven veszi, szerinte eltúlzom a dolgot. Már válással is fenyegetőzöm. Kérem, mondja meg, tényleg eltúlzom?
Üdvözlettel: Katalin

Kedves Katalin!
Úgy gondolom, nem túlozza el sem a haragját, sem az óvintézkedéseket. Egy 13 éves kislánynak nem kell eltűrnie a megalázást. S önnek, az édesanyjának nemhogy joga, de kötelessége is megvédenie őt ettől. Az apjának is ez lenne a feladata, érthetetlen, hogy miért a durva, ocsmány stílusú vénemberhez lojális, s miért nem a saját gyermekéhez. Ha emiatt elválna, mindenki megértené. De azért remélem, erre nem kerül sor, próbálja higgadtan megbeszélni ezt a problémát. A kislánynak pedig mondja meg, hogy nyugodtan megtagadhatja a nagyapjával a kapcsolatot. Kérem, írja meg, mire jutottak.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes