Elcukrozott csirkecomb

Hogy a frászba csinálja? Ez a gondolat futott át az agyamon, amikor megpillantottam a fóliába csomagolt csirkecombokat, a fokhagymagerezdeket, a sampinyon gombát, amelyen a legapróbb erezet is tökéletesen látszik. A levesestálról nem is beszélve, amelyben pár hónapja Újházy-tyúkhúsleves lapult. Döbbenetem oka: a konyhai csendélet tortaburkoló cukormasszából készült!

Még a fóliát is olvasztott diabetikus cukorból keltette életre Kiss Podmaniczky Krisztina, becenevén Kricky. És nem csak engem nyűgözött le alkotásával, hanem a Luxemburgban tavaly novemberben megtartott kulináris világbajnokság zsűritagjait is. Kricky a cukrász artisztika kategóriában indult, és aranyéremmel a nyakában tért haza a négyévente megrendezett versenyről.

Pedig a szó klasszikus értelmében soha nem volt cukrász. Még szakiskolába sem járt, csupán egy OKJ-s tanfolyamon szerzett papírocskát. Hogy mégis szobrász-cukrász lett belőle, azt leginkább a tehetségének és kitartásának köszönheti. – Mindig nagyon jól rajzoltam és rengeteget gyurmáztam – kezdi a történetet a 36 éves, kétgyermekes családanya.

Arra a kérdésre, hogy érettségi után miért nem tanult tovább képzőművészetet, egyszerű választ ad: – Ha valaki tehetséges valamiben, az előbb-utóbb kiderül. Az iskola csak korlátok közé szorít, eltűnik a képzelőerő szabadsága. Boltbelső- és kirakatrendezőként dolgoztam, aztán megszültem az első fiamat. Főzni mindig szerettem, de az édességek nem állnak túl közel hozzám. Életem első tortáját a nagyfiam harmadik születésnapjára sütöttem. Elkezdtem az internetet böngészni, és hihetetlen tortacsodákra bukkantam, főleg külföldi portálokon. Annyira élveztem az alkotást, hogy mindinkább belemélyedtem a torták titkaiba. Rábukkantam egy amerikai hölgyre, aki festékszóróval díszítette a legkülönfélébb formájú és színű tortákat.

Kricky mindaddig nem nyugodott, amíg az apósa nem szerzett neki is egy festékszórót.

– Másfél évig kísérletezgettem, mire kitapasztaltam, hogyan kell úgy alkalmazni ezt a kis szerkezetet, hogy a cukrászati mű tökéletes legyen – mondja olyan élvezettel, hogy úgy érzem, legszívesebben azonnal fölugranék a fotelból és rohannék a festékszóróért.

Kricky kitartásának meglett az eredménye: ma már ő tart tanfolyamokat cukrászoknak, hogyan kell használni ezt a kis szerkezetet.

Az ország minden részéről, de még Izraelből is eljöttek már hozzá, hogy megnézzék, milyen az, amikor egy cukrász szabadjára engedi a fantáziáját.

Nagyon szereti az ételek realisztikus világát, vagyis azt a témakört, amivel Luxemburgban nyert. De portrékat is fest az egyszerű torták tetejére. Az egyiken például olyan élethű Marilyn Monroe mosolyog ránk, mintha meg akarna szólalni. De van egy vadabb világ is, ami szintén vonzó Kricky számára: zombik, félelmetes ragadozók, a képzelet világának legvéresebb szörnyei tanyáznak benne. Több mint öt éve blogot is ír, minden páratlan születésnapon pedig jótékonysági összejövetelt szervez bemutatóval együtt. A bevételt legutóbb a Péterfy Sándor Utcai Kórház koraszülött osztálya kapta. Minden ehető, amit elkészít, de hivatalos engedély híján nem árusíthatja a „szobrait”. Még nem találta meg a módját, hogyan kellene létrehoznia egy saját cukrászdát, de tervezi. Egyelőre a következő olimpiára készül – a többi a jövő zenéje.