Sancho ügye eldőlt: egy alfahímmel kevesebb

Ami azoban ennél is súlyosabban esett számításba, annak belátása, hogy végül is mennyire kiszolgáltatott négylábú barátunk, hogy mennyire nem vehet részt még az őt érintő döntésekben sem. Mondjuk, biztatom magam, hogy a legjobbat akartam és akarom neki, de azért az mégiscsak szívszorító volt, hogy boldog mosollyal vette fel a pórázt, s mit sem sejtve indult el az egész jövőbeni életét eldöntő műtétre. Igen, tudom, nemcsak Kutyapostás, de kutyabolond is vagyok – ezért próbálom inkább meghallani az észérveket, ezúttal is a mancsok.hu segítségét kértem.

„Az állatvédelem alapja az ivartalanítás, ami mind a kutya, mind a tulajdonos, mind pedig a környezet szempontjából számos előnnyel jár” – kezdődik a „meggyőzés”, ami igaz, hiszen magam is tudom, hogy men?- nyit kínlódik – s nem csak tüzelési időszakban – a fiúkutya, hogy üvölt, hogy sír, hogy nem eszik, hogy bármi módon, de igyekszik kiszabadulni, legyen bármilyen magas az a kerítés. Sancho pedig, méretét tekintve, alfahím volt – képzelhetik közös kínlódásainkat. De az, hogy „az állatvédelem alapja az ivartalanítás”, leginkább azt jelenti, hogy ezzel megakadályozható a nem kívánt szaporulat, s így csökkenhet a kóbor, szomorú életre ítélt kutyák száma.

De folytassuk tovább az ivartalanítással kapcsolatos tudnivalókat. A szukák természetes módon évente kétszer ivarzanak, vagyis tüzelnek. Ilyenkor készek a párzásra, leginkább a tüzelés középtáján. Egy-egy tüzelés mintegy 3 hétig tart. (Ezúttal ne beszéljünk a pénzéhes szaporítókról, akik a természet törvényeinek fittyet hányva – olykor állatorvosi segédlettel! – évente többször is elősegítik az ivarzást.) Ilyenkor a fiúkutyák messziről, akár kilométerekről is kiszimatolják a tüzelő kutyahölgyeket és mindent elkövetnek, hogy hozzájuk férjenek.

Ezzel szemben a megműtött úrfi nem kóborol el, s nem „gyakorol” a családtagok vagy a vendégek lábán… Fontos az is, hogy ha valaki nem műtteti meg a kutyáját, mert túlszereti, de csavarogni engedi, akkor begyűjthetik, elüthetik a kóborlót, esetleg le is lőhetik a magukat istennek képzelő vadászok. A lelkiismeretes kutyást az a tudat is kísértheti, hogy a nem kívánt utódok közül sok majd szenved, és nyomorú körülmények között él, ameddig élhet.

Ezért tényleg a leghelyesebb az ivartalanítás, amiről a következő hetekben még szólunk.