Apa végre hazajön

Van az úgy, hogy az egyik szülő hiányzik a családból. Most nem a párok válására vagy az egyik fél elhalálozására gondolunk, hanem amikor a jobbára a családfenntartói szerepbe kényszerülő apa azért robotol, hogy előteremtse szeretteinek a mindennapi betevőt. Hogy a meglévőnél még jobb körülményeket teremtsen nekik, netán a hiteltartozások szorítják a szükségszerű távollétre, ami akár külföldi munkavállalást is jelenthet.

Család-otthonRácz I. Péter2015. 04. 29. szerda2015. 04. 29.
Apa végre hazajön

Mikor időnként hazatér, vagy betegség, munkavesztés miatt tartósan otthon marad, csodálkozva és csalódottan tapasztalja, hogy nem találja helyét a családjában, a gyermekei sem úgy viselkednek vele, ahogyan azt ő elvárná, vágyná, elképzelte. Elutasítják, az ajándékhalmozás sem hozza meg a „kívánt” hatást, merthogy a gyerkőcöknek nem erre van elsődlegesen szükségük, igényük. „Anyával ezt másképp csináljuk. Anya először a reggelit adja, csak utána a kakaót. Jaj, dehogy, az iskolában ezen már rég túlvagyunk” – hallhatja meglepődve, egyre feszültebb légkörben. Hogyan tud ilyenkor ismét visszatalálni hozzájuk?

Az Apakanapé pszichológusa, Szél Dávid szerint elsősorban azt kell megvizsgálni, hogyan és miért történt a „kicsöppenés” a családból.

– Ha valaki a munkája miatt csak kevés időt tud a gyermekeivel tölteni, a mennyiségi kiesés helyett azért minőségileg képes jelen lenni. Fontos, hogy a szülők megbeszéljék egymással, hogyan telt a nap, milyen konfliktusok adódtak, ezeket hogyan oldották meg, kivel mi történt az óvodában, iskolában, otthon. A kisgyermekeket érintő döntéseket is közösen hozzák meg – fejtegeti a pszichológus.

Szerencsére a háromgyerekes Zoltánék számára jól végződött a „családegyesítés”, bár a hónapokból évek lettek, míg az angliai Cambridge-ben ismét együtt élhetnek.

A közben eltelt idő ugyanakkor nem volt zökkenőmentes, noha a hiteltartozásaik törlesztése miatt külföldön munkát vállaló diplomás férj sokszor a Skype-on keresztül „vigyázott a gyermekeire”, esténként így mesélt az övéinek. Ha pedig sikerült hazatérnie egy időre: – A kicsik eleinte mindent tőlem kértek és kérdeztek, pár nap kellett, mire rájöttek, apával is mennek a dolgok – vall Zsuzsa, az édesanya a kényszerű különélésről.

A két lány- és két fiúgyermeket nevelő Dóráéknál, noha a nagyok megértették apjuk németországi távollétének okait, ezt nehezen dolgozták föl, a kamaszlány például korábbi veszekedéseik ellenére is a legtöbbször sírt utána. A kislány pedig, ahogy telefoncsörgést hallott, „apa-apa!” kiáltásokkal szaladt az anyjához. – A probléma ott rejtőzik, ha már a szavak szintjén sincs jelen az apa, nem érdeklődik, kimarad a döntéshozatalokból is – mutat rá a pszichológus. Ilyenkor el kell gondolkodnia például azon, hogy a pénztermelés megéri-e az eltávolodás kockázatát. – Komoly lépéseket kell tennie az apának annak érdekében, hogy újra illeszkedni tudjon a saját családjához -figyelmeztet a szakember. Az anyuka türelmes segítségével, sok beszélgetéssel föl kell építeni valami újat, s minél előbb, mert a kieső időt nem lehet pótolni a szülőgyermek kapcsolatban sem.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek