Kérdés, hogy egy érett nő mit akar egy gyerektől, és ez hogyan fér össze a pedagógus felelősségével

Kedves Ágnes!
Nagyon régi vásárlója, olvasója vagyok lapjuknak. Kíváncsi volnék a véleményére azzal a történettel kapcsolatban, melynek akaratlan fültanúja voltam. A múlt héten egy kisváros vasútállomásán várakoztam. Egyszer csak egy fiatalember ült mellém, és rövid beszélgetést követően, némi habozás után a következőket mondta el. Egy távoli megye gimnáziumának tanulója, 18 éves, jövőre érettségizik. És szerelmes iskolájának egyik, 26 éves tanárnőjébe. El akarja venni feleségül. Kérdezte, mit gondolok erről. Azóta is tűnődöm, mivel érdemeltem ki a bizalmát, de talán azzal, hogy kiderült, magam is tanár vagyok, noha már régen nyugdíjban. Sok mindent mondtam neki, hiszen rengeteg az ellenérv: a nyolc év korkülönbség, a befejezetlen tanulmányok, a szülők előtti titkolózás, lakhatási problémák stb. A felvetéseim hatástalanoknak tűntek. Azóta is sokat töprengtem ezen a történeten. Ön mit gondol minderről?
Üdvözlettel: „Egy nyugdíjas  középiskolai tanár”

Kedves Tanár Úr!
Amióta világ a világ, megesik, hogy egy diáklány szerelmes lesz a tanárába, s bár ritkábban, de az is, hogy egy fiú a tanárnőjébe. A legtöbbször  ez plátói érzelem marad, s mint ilyen, nincs benne semmi rossz, együtt jár az ifjúsággal. És gyorsan elmúlik, amint a fiatal találkozik a valóságos szerelemmel. Ám ha elfogadjuk, hogy a fiú igaz történetet mesélt el, s nem csak álmodozásának adott hangot, akkor bizony más a helyzet. Itt botrány készül, alighanem a srác szüleinek részéről – és joggal. Mert az illető tanárnő felelőssége mindenképpen megáll. Ha a kapcsolat eljutott ebbe a szakaszba, az feltételezi, hogy legalább egy éve tart, mondjuk a kamasz 16-17 éves korától. Egy kérdés az, hogy egy érett nő mit akar egy gyerektől. Mert hiába fejlett testileg egy ennyi idős fiú, ő még gyerek. S másik kérdés az, hogy ez miképpen egyeztethető össze a pedagógus felelősségével a tanítványával szemben. Szerintem sehogy. Ha a botrány kirobban, a tanárnőt páros lábbal rúgják ki az állásából – megérdemelten. Aztán lehet egy olyan verzió, hogy a nő számára ez játék, csak a fiú gondolja tovább, aki egyedül tervez. Én ezt tartom a legvalószínűbbnek. Hiszen mi jó származhat egy 18 éves kölyökkel kötött házasságból, elveszített állásból, társadalmi megbélyegzettségből? Ha pedig valóban mindent elsöprő szerelemről van szó – ami nehezen hihető, de azért nem kizárt –, akkor várjanak még egy évet, amíg a fiú elvégzi a középiskolát. De hogy addig sikerül-e titokban tartaniuk a kapcsolatot, az már más kérdés.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes