A méheket nem lehet megkötni - ez is egy válasz a panaszra

Megkeresett minket a nagybárkányi méhész, Boros József is, aki állítja: eredetileg a szomszédja beleegyezésével telepítette oda a méheket. Gondoskodott arról is, hogy magas háló válassza el a szomszédos portát a kaptároktól. „A méh elmegy kilométerekre is. Nem olyan, mint egy kutya, hogy pórázt lehetne kötni a nyakába. Miért vinném el a kaptárokat, amikor az sem bizonyított, hogy az én méheim csípték meg a szomszédasszonyt?” – fogalmazott a méhész. Mint mondja, a közelben más méhészetek is találhatók, az övénél több kaptárral, onnan is röpülhettek a rovarok. Cikkünkben egyébként leírtuk, hogy a hatóságok szerint szabályos a nagybárkányi méhtartás, így a hivatal ellene nem emelt kifogást. A szomszédság vitája tehát továbbra sem zárult le…

Egy másik olvasónk is megkeresett minket a fullánkosok miatt kirobbant perpatvarra reagálva. A tolnai kis faluban élő férfi elmondta, hogy ők is abban a cipőben jártak, mint a panaszosunk, mivel a felesége allergiás a méhek csípésére. Szabályszerűen belebetegedett az asszony, hogy a szomszéd méhei ártottak az egészségének. Végül dűlőre jutottak, de addig is az ő szükségmegoldásukat ajánlják másoknak: „Csak hajnalban járhattunk ki a kertünket művelni, amikor minden csupa lucsok. A baromfiudvarunkat is át kellett költöztetnünk, mert a csípések veszélyeztették a kacsáinkat” – emlékszik a férfi. Olvasónk úgy oldotta meg az ügyet, hogy a helyi polgármesteri hivatalhoz fordult panaszával, s kérte, szigorítsák meg az állattartásra vonatkozó helyi rendeletet. A módosítást megszavazták a képviselők, így a méhésznek máshová kellett költöztetnie a kaptárokat. Ha nem teszi, komoly bírsággal kellett volna számolnia. E megoldás többéves „szurkálós” vita végére tett pontot.

(A szomszédok vitáját és a jogi helyzetet ismertető eredeti cikkünket itt olvashatja: "Fullánkos szomszédok"