Ujjvégei pörkölődésével megúszta - Ménkű szerencsés

Horgásztak aznap a fiával és az unokabátyjával. A vihar kitörése dühítette őket, mert kapás nélkül kellett hazamenniük. Egymás mögött haladva a gáton, nehézkesen tolták a biciklit, mert a lezúduló esőtől a föld pillanatok alatt sártengerré változott. A 47 éves férfinak később elmesélték, hogy a rájuk lobbanó vakító fényességgel szinte egy időben iszonyatos reccsenés hallatszott, ő átröpült a saját biciklijén, s elterült mellette. Fia és unokabátyja mobilon rögtön mentőt hívtak, a bátyó próbálkozott a mesterséges lélegeztetéssel, ahogy a tévében látta. Utólag végiggondolva a történteket, a villám valószínűleg nem a férfit, hanem a kerékpárt találta telibe, s a fémen átcikázva a kormány gumifogantyús végén távozott – amit a tulajdonos keze markolt.

Az orvosok szerint a hihetetlen erejű „elektromos sokkal” felérő villámcsapást többen túlélik, mint gondolnánk. Mindazonáltal nem árt ellene védekezni. Az első számú intelem: akiket szabad téren, puszta terepen kap el a zivatar, soha ne bújjanak a környezetből kimagasló fa alá, de még a szénaboglyába sem. A legokosabb, hogy lehasalunk a földre, és ha csuromvizesen is, de kivárjuk a vihar elmúltát. Régi népi intelem, hogy villámláskor ne szellőzködjünk nyitott ajtónál, ablakoknál a hőguta ellen, csodálván a fenséges fényeket, mert az ég szeszélyes nyilait állítólag a huzat is vonzza, nemcsak a magas tornyok és a távvezetékek. Ilyenkor húzzunk ki a konnektorokból minden dugót, mert a házba becsapó villám pocsékká égetheti a háztartási gépeket, tévét, számítógépet. Vegyünk példát a kutyákról és macskákról: égzengéskor a zugokba húzódnak. Viszont ha járművet vezetünk, nincs félnivalónk, mert a kocsiba nem csap a ménkű.