'Nem tudom felfogni, hogy az én kislányom ebbe belement...'

Kedves Ágnes!
Elmondom önnek azt az esetet, amitől napok óta sokkos állapotban vagyok. Mielőtt a 22 éves lányom farmernadrágját a mosógépbe tettem volna, kiürítettem a zsebeit. Kiesett egy levél, amit olvasatlanul akartam kidobni, hiszen soha nem kutakodom a dolgai között. De ahogy egy-két szóra ráesett a pillantásom, valósággal kigúvadt a szemem – és nem tagadom, ezek után elolvastam. A levelet a lányom barátja írta, akivel két éve járnak együtt. Már a családok is összeismerkedtek, s eddig nagyon elégedettek voltunk a lányunk választásával. Na de, most aztán… Tehát elolvastam a levelet, ami egy bulinak az emlékét idézte fel. Kiderült belőle, hogy ez a buli orgiává fajult, amiben ők is részt vettek. Nem akarom részletezni, mi történt – én padlót fogtam az olvasásakor… Nem tudom felfogni, hogy az én kislányom ebbe belement. Mindig szeretetben neveltük, igyekeztünk a valódi értékekre fordítani a figyelmét. Súlyos csalódás ez nekem. De még jobban fáj, hogy önmagát így megalázta. A levélből az is kiderül, hogy a fiú kapacitálta egy következő alkalomra, de a lányom elutasította. Ez egyszeri ügy volt, írta a barátjának, aki ebben a levélben unszolja, hogy de hát miért ilyen prűd, néha meg lehetne ismételni az efféle estét. Amikor mindezt olvastam, egyedül voltam otthon. Még szerencse, mert első felindulásomban rohantam volna az apjához. A férjem pedig egészen biztosan a fiúnak támadt volna. Az is jó, hogy Zsófi csak két nap múlva jött haza, addigra már tudtam magamon uralkodni, nem szóltam semmit. De nem tudom, mit csináljak. A fiút megutáltam, amiért ebbe belevitte a kislányomat. Ez azt is jelenti hogy nem szereti igazán. Ezt valahogyan szeretném megértetni a lányommal is. De félek szóba hozni a történteket. Mit tegyek?
Üdvözlettel: Márta

Kedves Márta!
Mindig nehéz a szülőnek azzal szembesülnie, hogy felnőtt a gyereke. Különösen, ha úgy látja, nem jó úton jár. Ilyenkor segíteni szeretne, ugyanakkor fél a visszautasítástól. Jól tette, hogy még senkinek nem szólt, szerintem ne is tegye. A lánya felnőtt, s egy felnőtt nő szexuális élete nem tartozik az anyukájára. Bármilyen kitűnő a viszony önök közt, ezt nem venné jó néven. Sajnos, a ma nagyon könnyen hozzáférhető pornó és a moziból, tévéből áradó, gyakran túlfűtött szexualitás sok fiatalt ösztönöz arra, hogy személyesen is kipróbálja a látottakat. Egyszeri alkalomtól még nem dől össze a világ. És az, hogy a lánya visszautasítja az ismétlést, jelzi, helyrebiccent a józan esze. Ami meg a fiút illeti, szerintem nem lesz tartós ez a kapcsolat. Mivel az igazi szerelem nem tűri az osztozkodást.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes