Ha a gyerek bajban van: késlekedni nincs idő

Magyarországon kétszer annyi gyerek veszíti életét balesetben, mint a legrettegettebb daganatos betegségek miatt. Bár ez utóbbiak ellen már többnyire sikerrel veszik fel a harcot az orvosok, a balesetek még mindig a vezető halálokok közé tartoznak – nyilatkozta Kassai Tamás, a Péterfy Sándor Utcai Kórház Rendelőintézeti és Baleseti Központjának osztályvezető főorvosa az Info Rádióban. Az adatok szerencsére biztatóak: 2010–2013 között a felére csökkent a gyermekhalálozás és a végzetes balesetek száma.

A közlekedési balesetekben elvesztett gyerekek száma is kevesebb: míg 2010-ben 120 gyerek halt meg az utakon, addig 2013-ban 51. Mindez a főorvos szerint annak köszönhető, hogy korszerűbb autókkal járunk, némileg biztonságosabbak lettek az utak, és használjuk a kötelezővé tett biztonsági gyerekülést. Ha mégis megtörtént a baj, azonnal a 104-et kell tárcsázni: amely közvetlenül a mentőirányítóknál csörög. Ám sokszor nem várhatunk a mentő megérkezéséig, azonnal cselekednünk kell, így fontos tudnunk, mi a teendő a leggyakoribb vészhelyzeteknél.

Ha minden csupa vér

Az artériás vérzés az erősen spriccelő, élénkpiros vérről ismerhető fel. Ha nem csillapítjuk, a sérült percek alatt elvérezhet. Régebben az artéria elszorítását javasolták, azonban így elvágjuk a sérült testrészt a vérkeringéstől, ezért ma már inkább a szorítókötést alkalmazzák.

Próbáljuk meg a vérzés helyét minél jobban eltömíteni: borítsunk rá törülközőt vagy bármilyen ruhadarabot, s nyomjuk, amennyire csak tudjuk. Ha átázna a kötés, tegyünk rá újabb réteget, és úgy nyomjuk tovább. Ha végtag vérzik, emeljük magasra, folyamatosan szorítva a vérzés helyét.

Ha fulladozni kezd

Amíg valaki köhög, addig levegőhöz is jut, ám ha már légszomjjal küszködve fuldokolni kezd, a segítségére kell sietnünk. Hasztalan ütögetjük ilyenkor az álló vagy az ülő gyerek hátát, mert a gravitáció hatására inkább csak lefelé csúszik az elakadt falat vagy idegen test. Nagyobb gyerekeknél alkalmazhatjuk a Heimlich-műfogást: álljunk mögé, karoljuk át, egyik kezünket ökölbe szorítva helyezzük a szegycsont és a köldök közé. A másik kezünkkel fogjuk meg az öklünket, és a rekeszizmok irányába gyakoroljunk nyomást befelé, illetve felfelé.

Csecsemőnél és pici gyereknél ezt a módszert nem alkalmazhatjuk. Őt fektessük hason a karunkra úgy, hogy a feje legyen a legmélyebben, a másik tenyerünkkel pedig üssünk néhányszor gyorsan a lapockája közé. Ettől jó esetben eltávozik az idegen test a légutakból. Ezután fordítsuk a hátára – még mindig a feje legyen a legmélyebben –, és ujjal nyomjuk meg néhányszor a szegycsontját. Szükség esetén ezt a két lépést váltogatva ismételjük. Fejjel lefelé lógatva tilos rázni a babát! A nagyobb gyereket fektessük az ölünkbe, a fejét lelógatva, s így üssünk a két lapockája közé. Ha nem járunk eredménnyel, mielőbb el kell kezdeni az újraélesztést.

Ha leáll a légzés

Újraélesztésre számos helyzetben szükség lehet, például háztartási, játszótéri vagy közúti balesetnél, vízbeesés, áramütés, félrenyelés esetén. Ijesztőnek tűnik, hogy a légzés leállása után mindössze négy percünk van cselekedni: ennyi ideig marad életben az agy. Fektessük a kisgyermeket a hátára kemény alapra, a fejét állítsuk középre, s egyik kezünkkel az állát kicsit megemelve egyszerre fújjunk levegőt az orrába és a szájába, ötször egymás után. Előtte mindig nézzünk a szájüregébe, mert ha bent elakadt tárgyat látunk, ne fújjuk még mélyebbre. Ha továbbra sem mutat életjelet, következik a szívmasszázs. Ujjainkkal nyomjuk be a szegycsont alsó harmadát, szintén ötször egymás után. Felváltva addig folytassuk a két beavatkozást, amíg nem indul be magától is a légzés, illetve nem érkezik meg a szakszerű segítség.

Nagyobb gyereknek csak a szájába kell befújni, közben két ujjunkkal nyomjuk össze az orrát, hogy ne áramolhasson ki rajta a befújt levegő. A mellkasi kompressziót a gyerek méretétől függően három ujjal vagy tenyérrel végezzük, egymás után 30-szor.