'Könnyes szemmel olvastam a mentős sorait'

Járvás Sándor, Dunaújváros:
"A lap augusztus 7-i számában olvastam a 36. oldalon Ursinyi Krisztián sorait a menekültekről és mentősként a társaival köztük végzett szívszorító munkájáról. Bevallom, többször meg kellett törölni a szememet, mert a könnyektől nem láttam a betűket. Magam is sok szomorú helyzetet átéltem, és úgy gondolom, minden tiszteletet megérdemelnek azok, akik így fogadják a hazánkba érkező bántalmazott, elcsigázott, lelkileg és fizikailag legyengült embereket. Vérző sebeiket bekötözik, ha kell, kórházba viszik, ételt adnak nekik. Megható a rendőr viselkedése is, aki a saját pénzén cumisüveget, bébiételt vett a síró gyermeknek. És eszembe jutott 1956. november 4. is. Akkor én Budakeszin, a Korányi Szanatóriumban voltam, már majdnem gyógyult betegként. Hajnalban ágyúzajra ébredtünk, és alig vártuk, hogy kivirradjon. Amikor gyönyörűen kisütött a nap, láttuk, hogy hegyen-völgyön át menekülnek a „pesti srácok” nyugat felé, mert a szovjet katonák szétverték őket. Tíz óra tájban beállt két Ikarus busz a szanatórium udvarára. Néhányan már ültek benne, és mondták, hogy Bécsbe mennek. Elvisznek, ha mi is menni szeretnénk. Nőtlen, 24 éves fiatalemberként engem is kecsegtetett a „világlátás” gondolata. De aztán akkor is könnyes lett a szemem. Arra gondoltam, hogy én ott nem érteném, mit mondanak. Itt meg, a szülőhazámban mindenkivel szót értek. Meg hát a tőlem száz kilométerre élő szüleimtől, testvéreimtől sem tudnék elköszönni. Ki tudja, láthatnánk-e még egymást. Döntöttem, maradtam, és ma sem bántam meg. Itt a hazám, itt kell élnem és meghalnom. Nem így tett Popov becenevű (igazi nevét már nem tudom) betegtársam, aki másokkal együtt felszállt a buszra, és este már a Szabad Európa Rádióban üzent nekünk, hogy szerencsésen megérkeztek, ugyanolyan kényelmes ágyat kaptak, mint amilyent itt hagytak, szívélyesen fogadták őket. Hogy Árpád apánkat, honfoglaló őseinket miként fogadták az akkor itt élő emberek, nem tudom. Azt sem, hogy üldözöttek voltak-e inkább vagy gazdasági menekültek. De most mi élünk itt, és mi fogadjuk az üldözötteket. Legyünk hát emberségesek velük!"