"Itt az ősz, a szüreti bálok ideje. Régen ez a mulatság nagyon népszerű volt a fiatalok körében. A tágas termet körbeaggatták szőlőfürtökkel.
A tánciskolából jól ismert tánc- és illemtanár figyelő szemmel járta be a zsúfolt tánctermet. A gyakorlatlan táncosoknak megmutatta, hogyan kell megfogni a lányt. A fal mentén, székeken vagy padon ülve gyönyörködhettek csemetéik hódításaiban a gardemamák. Figyelték, hányan kérik fel őket, s nézték, kik a táncoltatók.
Azokban az időkben a lányok kísérettel jártak táncmulatságba. Nem volt illendő egyedül menni a bálba. Akkoriban a szülők azt mondták: neked, lányom, a tisztességed a legfőbb kincsed!
Aztán akadt még ott mindenféle mulatság. Magasra csapott a jókedv, amikor a kijelölt csőszök nyakon csípték a szőlőfürtök tolvajait. Ilyenkor egy forint volt a büntetés. A lopott szőlőt örömmel mutogatta a tolvaj, és sorba kínálta a közelében levőket.
A mulatság végeztével a legtöbb lányt legény kísérte haza, természetesen néhány lépéssel a hátuk mögött a gardemamával. A kapuhoz érve végre magukra maradtak a fiatalok. Így nyugodtan megfoghatták egymás kezét, olykor még egy-két csók is elcsattant. Az idill azonban nem tartott sokáig, mert belülről már hallatszott a hívó hang.
Jóleső érzéssel gondolok vissza ezekre az időkre. És tudom, hogy a mai fiatal is évtizedek múlva hasonló nosztalgiával emlékezik az ifjúságára.
Bizonyára addigra majd ismét sok minden más lesz, megint másként mulatnak a gyermekeik, az akkori lányok, legények. De hát éppen az a szép az életben, hogy a körülményekkel a szokások is változnak."
Tóth Antal, Hódmezővásárhely
