Csődöt jelentek!

Hát, nem lehettem ott.

Mi több, már korábban sem lehettem ott. Ugyanis – amilyen elvetemülten érdeklődő vagyok – tervbe vettem, hogy benéznék arra a tanfolyamra, amely augusztus 10-én indult, s amelyen a híradás szerint akkor kezdték(?) kiképezni a szeptember elsején felálló szolgálat leendő munkatársait. Akikről csupán annyit lehetett tudni, hogy százan lesznek, s az egyhetes turnus végére majd mindent tudnak a bokros csődgondnoki teendőkről.

Az Igazságügyi Minisztérium sajtó(elhárító) osztálya jelentkezésemre a következő választ küldte: „Sajnos nincs lehetőség a levelében kértekre.” Hogy miért nincs, arra nem tértek ki, pedig az ember azt hinné, nekik is fontos lehetne minél több emberrel megismertetni a csődvédelmi munkát.

Na, de sebaj, majd szeptember elsején már biztosan beszélhetek egy élő és kiképzett csődbiztossal, és olvasóinkat is képviselhetem az ő első munkanapján – gondoltam, de ismét tévedtem. Azokon a telefonszámokon, amelyeken érdeklődni lehet(ne), senki nem veszi fel a kagylót. Írásbeli érdeklődésemre pedig – ismétlem, szeptember elsejét írtuk! – az az automata által küldött válasz érkezett, hogy „amint napvilágot látnak a hivatalos konkrétumok a csatlakozásról a 2015. szeptember elsején hatályba lépő, a természetes személyek adósságrendezéséről (családi csődvédelem, magáncsőd) szóló jogszabállyal kapcsolatban, haladéktalanul tájékoztatni fogjuk”. Ez ugyan egy tökéletesen érthetetlen mondat, de mintha azt akarná tudatni, hogy szeptember elsején(!) még várnak valamiféle konkrétumra, amely csatlakozik(?) majd valami jogszabályhoz…

Mindezek után még azt kell mondanom: én egy szerencsés ember vagyok. Azokhoz képest mindenképpen, akik mégiscsak rákényszerülnek, hogy ehhez a (titkos) szolgálathoz forduljanak. Például, akik azt hitték, hogy a szeptember elsejei jelentkezésükkel megúszhatják a szeptember 16-tól ismét beinduló kilakoltatást. Jelentem: esélyük sem volt arra, hogy addig bekerülhessenek a rendszerbe. Már csak azért sem, mert a jelentkezéshez szükséges dokumentumok listája, tehát a tartalomjegyzék 25 gépelt oldal terjedelmű! Magam jó 45 éve mást sem csinálok, mint írok, így hát láttam már ezt-azt (bükkfanyelven megfogalmazott táblázatot, zavaros kérdőívet, űrlapot), de hogy 25 oldal kelljen csupán annak felsorolásához, hogy milyen okiratokat kell beszerezni, kitölteni, igazolni, aláíratni, másolni – ez még engem is meglepett.

Gyanítom, a tartalomjegyzék készítői maguk is elbizonytalanodhattak a feladat megoldhatóságát illetően, ezért azt javasolják, hogy a kérelmező „egyéni kérdéseivel forduljon a Családi Csődvédelmi Szolgálathoz”. Az viszont, mint tudjuk, lehetetlen…