'Tizenöt év után a házasságom romokban hever, s nem az én hibámból…'

Kedves Ágnes!
Még soha nem kértem tanácsot újságtól, s valójában most sem azért írok, inkább csak a véleményét kérném a velem történtekről. Tizenöt év után a házasságom romokban hever, s nem az én hibámból…
Egyáltalán nem vagyok büszke rá, de annak idején mindketten feldúltuk az első házasságunkat egymás miatt. A két fiam már egyetemista volt, Judit lánya viszont még csak nyolcéves. Én szívesen vállaltam volna őt is, mindig vágytam egy kislányra. De a szerelmem elmagyarázta, hogy nem szakíthatjuk ki az iskolájából meg az otthonából a gyereket, aki rajong az édesapjáért, épp elég baj neki a válás, ne borítsuk fel még jobban az életét. Nekem furcsa volt, hogy egy anya ilyen könnyen lemond a gyerekéről, de az én Juditom nagyon meggyőző tudott lenni, meg azért az sem volt ellenemre, hogy így kettesben élhetünk.
A volt férje megnősült, született még két gyereke, és a kislány nagyon jó mostohaanyát kapott. Judit igazolva látta elméletét. Az évek során nem nagyon buzgólkodott mint anya. És minden: nyaralás, színház, mozi, de még a barátnői csevej is előbbre való volt. Lassan langyossá vált a kapcsolatuk, ma már jobbára csak telefonon érintkeznek.
Judit önző ember, ez egyre több dologból kiderült. Első helyen nála saját maga áll, aztán a második és a harmadik helyen is, majd jöttem én, utánam a lánya. Amúgy nem rossz a természete, ráadásul szép és okos, vicces és élénk – ma, 48 évesen is tetszik a férfiaknak. De most, úgy egy éve mintha megőrült volna: a kapuzárási pánik egészen megdöbbentő dolgokat művel vele. Szórja a pénzt ruhákra, kozmetikumokra. Nála 20-25 évvel fiatalabb férfiakkal keveredik futó kalandokba. Amikor ez kiderült, zokogott, hogy csak engem szeret, velem akarja leélni az életét, de most szüksége van arra, hogy szexis nőnek érezze magát, neki ezek a fiúk semmit sem jelentenek. Otthon, nyilván ezt kompenzálandó, kedveskedik, kényeztet, hízeleg. Egy darabig tűrtem, úgy bántam vele, mint egy beteg emberrel, aki majd csak meggyógyul egyszer. Ezt ő szinte jóváhagyásnak vette, bár fogadkozik, hogy nemsokára vége. A múlt héten beadtam a válópert, mire öngyilkossággal fenyegetőzik. Hát, itt tartunk, ez az élet elviselhetetlen, a Judit nélküli jövő úgyszintén…
Üdvözlettel: Zoltán

Kedves Zoltán!
Nem kért tanácsot, de nem is tudnék adni. Judit valóban önző embernek tűnik, de ön sok éven át elfogadta őt ilyennek. Egyértelmű, hogy még mindig szeretik egymást, ezért egy párterápiát érdemes lenne megpróbálni. Ha ennek hatására a felesége abbahagyja ámokfutását, talán újra tudják építeni a házasságukat.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes