Ne engedjünk a kornak!

Egyelőre a világhálón teszi közzé azokat a verseket, amiket amerikai költőktől fordít, de azt tervezi, hogy egy kötetben is kiadja e gyűjteményt. Bagi doktor korát meghazudtolóan aktív, gyakran feltűnik az egri kulturális eseményeken. Nem csupán a genetikának köszönheti, hogy nyolcvan felé közeledve is megőrizte testilelki frissességét. Mint elárulja, tudatosság és önfegyelem is szükségeltetik ahhoz, hogy ne adjuk meg magunkat az öregségnek. 

– Ha már itt vagyok ezen a világon, igyekszem öntevékenyen élni, úgy, hogy ne legyek terhére se másoknak, se saját magamnak. Igyekszem megtalálni minden napban az örömteli pillanatokat – magyarázza. – Még ma is hiányzik a gyógyítás, pedig túl a hetvenen is folytattam a magánrendelést. A munka az egyik dolog, ami segített, hogy aktív maradjak és hasznosnak érezzem magam – vallja a doktor, akit Egerben sokan fogorvosként és szájsebészként ismernek. A megyében úttörő szerepe volt az állcsontba ültethető műgyökér alkalmazásában. 

A lelkiismeretességet és a munkabírást a szüleitől örökölte, meséli, édesapjától emellett az anyanyelv szeretetét. Az édesanyja szelíd unszolására választotta az orvosi pályát, bár diákként inkább az írás vonzotta. Verseket írt, sőt, később költeményei kötetben is megjelentek. A képzőművészettel is kacérkodott: mutatja az erkélyén a Picasso-grafika mintájára készült mozaiktáblát, s egy kisasztal márványos fedőlapját, aminek mintáját saját kezűleg rakta ki. Már nyugdíjasként ékszerek kerültek ki a keze alól, csupán azóta nem bíbelődik ezekkel, mióta romlott a látása. 

A betegségeket persze egy orvos is nehezen viseli. Azt még inkább, hogy sajnos egyre személytelenebb, kevésbé empatikus és türelmes bánásmódban részesül ma a beteg. Még akkor is visszasírja azokat az időket, amikor ő még kezdő orvos volt, ha tudja, a mai egészségügyben dolgozók anyagi elismerése messze elmarad nyugati kollégáikétól. Bagi doktor azt javasolja 50 év feletti férfitársainak, hogy ne dugják homokba a fejüket, hanem vegyenek példát a lelkiismeretes nőkről. Évente egyszer menjenek el urológushoz, a megelőző prosztatavizsgálat ugyanis életet menthet. – Fontos, hogy ne csak szövegeljünk a testmozgásról, ezért hetente kétszer eljárok gerinctornára – meséli az idős orvos, aki elismeri, olykor neki is nehezére esik felkelni a fotelból és felkerekedni. – Az idősödés gyakori velejárója a magány és az elszigeteltség, ez ellen csak tudatosan és kitartó akaraterővel tehetünk – tanácsolja. Ha alkalma adódik, szívesen unokázik, és a sokéves barátságait is szorgalmasan ápolja. Bántja viszont, hogy a mai világban sokan csak legyintenek a deres halántékú nyugdíjasokra, mondván, őket már leírhatjuk. 

Amikor a doktor úrnál jártam, arra is volt gondja, hogy a verseskötetét dedikálja nekem. A könyvét azonban búcsúzáskor az asztalon felejtettem – lehet, hogy nálam ez már a korral járó feledékenység?