A Kutyapostás szomorú...

Nyírmadán egy játszótérre betévedt őzikét vertek agyon. Homokmégyen két kedves fiatalember kezdett italozni egyikük barátnőjének lakásán, majd amikor már jól berúgtak, azt gondolták, hogy a leghelyesebben úgy ütik el az időt, ha agyonverik a barátnő ötéves tacskó keverékét. Úgy is lett, lapáttal és vasvillával ütötték agyon a kis állatot. A minap a deteki alpolgármesternő csemetéje baseballütővel verte szét egy magatehetetlen kiskutya fejét, s hogy emlékezetes legyen a műsor, az egészet videóra is rögzítették. A kisfilm úgy kezdődik, hogy a fiúcska az ütőt becélozva barátságosan annyit mond: kinyírlak, majd lesújt a doronggal.

És az milyen, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében egy férfi terepjáróból lövöldözte a kutyákat Kazincbarcikán? Egyik esetben a gazdája mellől lőtte ki a terepjárós a kutyát. A lakók és egy rendőr segítségével sikerült megállítani a gyilkost, aki azt állította, hogy az önkormányzat megbízásából altatólövedékkel lövi a kóbor ebeket, majd összeszedi őket. Ami elképesztő, tényleg az önkormányzat autóját használta, s tényleg volt megbízása altatólövedékek kilövésére. Azt persze nem tudta megmagyarázni, miért öl az altatólövedék, ja, és hogy miért is kell elaltatni Kazincbarcikán a kutyákat?

Ami a Kutyapostást azonban leginkább felháborította, hogy egy tenyésztő(?!) egész egyszerűen leadta kilencéves, gyönyörű skót juhász lánykutyáját egy állatotthonba, mondván, már megöregedett, nem hoz hasznot, neki nincs rá többet szüksége. A kutyus eddig öt-hat díjnyertes almot kölykezett, amivel sok százezer forint hasznot hajtott gazdájának, aki most, hogy a kutya megöregedett, szívfájdalom nélkül eldobta magától. A kutya, bekerülve az otthonba, magába zárkózott, a fal felé fordult, nem evett, nem ivott, láthatóan feladta az életét. Ekkor vette magához egyik kolléganőm, de hetekbe telt, míg a skót juhászlány úgy-ahogy megnyugodott, s kezd ismét bízni az emberekben. Erősen gondolkozom, hogy megírom ennek a tenyésztőnek nem nevezhető egyednek a nevét, hogy tőle soha többé senki ne vegyen kutyát…

A szomorú Szücs Gábor