Szingli nagyik
Egyre több nyugati országban élik úgy az életüket a hatvan fölötti nők, mintha harmincasok lennének. Olyannyira kezd elterjedni ez az életforma, hogy már neve is van: ők a „freemale”-ek, azaz a szabad nők. Jellemzőjük, hogy inkább a szingli létet választják, viszonylag aktív szerelmi életet élnek, s nem fogadják el, hogy csak azért, mert beléptek a hatvanasok táborába, „lehúzhatják a redőnyt”. A nyugati országokban a 60 év felettiek körében az elmúlt évtizedben 30 százalékkal nőtt a válások aránya. A statisztika itthon is alátámasztja az új élet iránti igényt.
Kép: , Image: 101480436, License: Royalty-free, Restrictions: Not available for license and invoicing to customers located in Japan. Not available for license and invoicing to customers located in the Republic of Korea. Content not available for subscription distribution., Model Release: yes, Credit line: Profimedia, Corbis, Fotó: Profimedia
Korábban 10–14 együtt töltött év után döntöttek a házas felek a válás mellett, a rendszerváltozás óta ez kitolódott 20 évre. Magyarországon a válások 71 százalékát a nők kezdeményezik. Nem egy elveszett generációról van szó: ők élvezhették először a fogamzásgátló tabletta előnyeit, miközben anyagilag sokkal függetlenebbek, és jóval több lehetőséggel rendelkeznek, mint amennyi anyáiknak és nagyszüleiknek jutott.
– Mindez nem kor, hanem életszemlélet kérdése. Élnek „öreg” negyvenesek és kalandvágyó nyolcvanasok – vélekedik a 72 éves, özvegy Katalin, aki pár hete még az Alpokban síelt a fiával és az unokáival, szeptemberben pedig a barátnőjével kisebb külföldi körutazáson járt. Élményekben nincs hiánya. – Mondhatják, hogy ehhez anyagiak is kellenek, ami részben igaz. De én rendszeresen járok gyalogtúrákra is egy csoporttal, beülök egy-egy izgalmas egyetemi előadásra, ami már nem pénz kérdése.
Férfiak? Igen, ismerkedésre ott az internet – mondja rózsaszín pulóverben, huncut mosollyal, miközben a kávéját kavargatja. Azt mondja, együttélésre már nem vágyik, boldog egyedül. Elismeri, nagyvárosban lakó nőként könnyebb új életet kezdenie, hiszen nincs „szem előtt”, mint volna egy kisebb közösségben. De vallja, hogy a lehetőségeihez mérten mindenkinek meg kell találnia azokat a dolgokat az életében, amelyek feltöltődést jelenthetnek számára – legyen az egy kellemes séta vagy csokornyi friss virág a vázában.
A lényeg, hogy a lelkét senki ne hagyja megöregedni.
