Elképesztő hajrával idegenben is megverte a Szeged a Kielcét!
nemzetisport.hu
CSUDAMADÁR – ez a találó címe a szervátültetettek és családtagjaik lapjának. Csodásan bátor gyerekekkel és szülőkkel találkoztunk Parádon, a Transzplantációs Alapítvány programján. Embermesék, melyek jó véget értek: a kisfiú hónapokig nemhiába várt az új szívére, a kislány az édesapja veséjét kapta.
Kép: Nagy család, Lilinek adta édesapja egyik veséjét 2016.09.19 fotó: Németh András Péter, Fotó: Nemeth Andras Peter +36208281361
Csobog a víz, ragyog a nap, a fürdőmedence partján beszélgetünk a parádi szállodában. Aki messzebbről figyel minket, nem is hinné, milyen drámák bontakoznak ki a szülők szerényen egyszerű szavaiból.
– Két és fél éve egy téli napon hazahoztuk a kislányunkat az iskolából. Rosszul érezte magát, azt hittük, a vashiányára kapott gyógyszerre allergiás. Orvoshoz vittük, s még aznap este a kórházban kötöttünk ki. Megállapították, hogy leállt a veséje, a mai napig nem derült ki, miért. Mentőt hívtak, irány a klinika, de később összeomlott a keringése, és az is kérdéses volt, megéri-e a reggelt – meséli az apa, Nagy Attila.
Lili akkor volt 8 éves. A gyermekklinikán kezdték el a vesedialízist, és hamar kiderült, hogy donorra lesz szüksége. Nehéz időszak volt, a lányka egy nap csak 3 decilitert ihatott, kínzó szomjúságában a fürdőszivacsból szívta a vizet. Az iskolában végig segítőkészek voltak, megesett, hogy a záróvizsga dolgozatát a dialízisközpontban írhatta meg az alsós diák.
– Majdnem összekaptunk, úgy versengtünk, hogy melyikünk legyen a donora – magyarázza az édesanya, de végül az apára esett az orvosok választása.
– Azt mondom, az összes testi bajom, fájdalmam eltörpült amellett, amit korábban átéltünk – szól Attila.
A transzplantációs klinikán igazi családi szobát rendeztek be nekik, együtt lehettek a kislányával, akinek odaadta az egyik veséjét. Lili gyorsan talpra állt, a harmadik napon már szaladt… – Előtte éjjel-nappal dolgoztunk, élveztük, hogy kényelmesen éltünk, de a kislányunk betegsége átértékelt mindent. Megláttuk magunkban az esendő embert, rájöttünk, mi az igazán fontos. Azóta bővült a családunk, Miklóska hét hónapos – mutatják büszkén a pelenkás kicsit.
A szülők a 12 éves Illés Máté történetét mesélik:
– A nagyfiunkat 8 éves korában vesztettük el szívbetegség, kardiomiopátia miatt. Később arra gondoltunk, kellene a lányunknak egy testvér, így született meg Máté. Egészen kicsi volt, amikor kiderült, hogy a szívén, a két pitvar közötti falon lyuk tátong.
Előbb a szegedi klinikára, majd a GOKI-ba, azaz a Gottschegen Kardiológiai Intézetbe jártak kontrollra, mégpedig egyre gyakrabban. 2009 tavaszán már látszott, hogy elkerülhetetlen a transzplantáció, de azt nem sejtették, milyen hosszú és idegőrlő várakozás következik. A szegedi kisfiú hazai „csúcstartónak” számít: a maga 264 napjával ő volt a leghosszabb ideig műszívre kapcsolva, miközben donorszervre várt.
– A műszívet úgy képzelje el, mint egy asztal nagyságú, hangosan kattogó készüléket, ami csak kis mozgást enged, de a fiunk mindenféle tornagyakorlatot kipróbált – mondja ma már viccelődve az apa, Illés Tibor. Akkoriban tehetetlenséget érzett: levelekkel bombázta a politikusokat, hátha segítenek és hamarabb kerül donorszerv. Az édesanya, Márta felköltözött a GOKI-ba, az apa hétvégén utazott hozzájuk. Márciustól „ketyegett” a műszív, és decemberben kapták a hírt, hogy megtalálták a megfelelő donort. A műtét egész éjjel tartott, már reggel lett, mire a szülők megnyugodhattak: minden rendben. A karácsonyt steril szobában töltötte Máté, a műfenyőt és az ajándék legókockákat is fertőtlenítették a nővérek. Az egyik ápolónő azt is megszervezte, hogy szirénázó tűzoltóautó forduljon be az intézet udvarára, mert a kisfiúnak az volt a vágya.
Mindennek már öt és fél éve, Máté iskolába jár, úszik és bicajozik, mint bármelyik kortársa. Hogy ott áll fürdőnadrágban, persze látszik, vágás szeli át a mellkasát, de teljes életet élhet. – Az első csatát elvesztettük a nagyfiunkkal, de a másodikat, Mátéval megnyertük – állítják a szülők. A családjuk története így lett kerek…
– Ez az igazi rehabilitáció – mondja Szalamanov Zsuzsa, a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért kuratóriumi elnöke, aki 22 éve él új vesével. Több mint egy évtizede szerveznek nyári táborokat, őszi hétvégéket a szervátültetett gyerekeknek és családtagjaiknak. Most 126 résztvevőt vártak Parádra, köztük 31 transzplantált, aki új szívvel, májjal vagy vesével él. Úgy tartják: őket sem kell üvegbúra alatt tartani, bátran örülhetnek a második esélynek, amit a szervátültetés adott.
nemzetisport.hu
ripost.hu
life.hu
vg.hu
bama.hu
koponyeg.hu
nemzetisport.hu
vg.hu
nemzetisport.hu
magyarnemzet.hu
vg.hu
origo.hu