Apa börtönben - nyolcéves kisfiának tudnia kell az igazat

Kedves Ágnes!
Nehezen tudom eldönteni, hol a határ az őszinteségben. Mikor teszünk jobbat a gyerekkel: ha megkímél jük, vagy ha szembesítjük a valósággal? Balázzsal nagyon fiatalon kötöttünk házasságot, mindketten húszévesek voltunk. Már akkor is láttam, hogy túl laza, éretlen személyiség, de ugyanakkor nagyon kedves, figyelmes, humoros. Azzal áltattam magam, hogy nemsokára benő a feje lágya. De aztán, ahogy ez még tíz év múlva sem következett be, elegem lett. Adósságot csinált, teljesen megbízhatatlan lett, s ezt már nem tudta kedvességgel ellensúlyozni. Elváltunk.
De akkor már volt egy ötéves kisfiunk, aki bálványozta az apját. A válás óta eltelt három év, s az az igazság, hogy Balázs sokat foglalkozott Gergővel. Bár ezt is rapszodikusan: olykor naponta felhívta, egy héten többször is találkoztak, máskor meg eltűnt három hétre, s aztán ajándékokkal megrakodva újra megjelent.
Sokat bosszankodtam ezen, de mivel láttam, hogy nagyon szeretik egymást, végül is nem tettem ellene semmit. Balázs mindig vidám, lezser, soha nem kér vagy követel, nem érdekli, ha a gyerek nem csinálja meg a házi feladatot. Így persze nekem kell némi szigort és következetességet tanúsítani. Hát persze, hogy ő a népszerűbb szülő.
Most azonban börtönbe került. A bűne csalás, ami a linkségéből, a felelőtlenségéből – és a megnyerő modorából – ered. Másfél évet kapott, amit két hete kezdett letölteni.
A gyerek már nagyon keresi, hol az apja. Hogy időt nyerjek, azt mondtam, külföldön. De már nem húzhatom sokáig, valamit kell mondanom.
Félek, hogy összeomlik, ha ezt megtudja az imádott apjáról. De azt sem akarom, hogy elfogadja, amit az apja tett, netán börtönben senyvedő áldozatot lásson benne. Csak nyolcéves, hogyan képes feldolgozni? Nem kéne inkább valami hosszú utazásra hivatkoznom? Vagy utólag, a szabadulása után elmagyarázni a távollétet?
Üdvözlettel: Katalin

Kedves Katalin!
Bizony, ez nem könnyű helyzet. A kisfiának mindenképpen csapás lesz már az is, hogy nem találkozhat az apjával, és az is, hogy börtönbe került. Mégis azt mondom: Gergőnek tudnia kell az igazat. Egyrészt, mert úgyis kiderül, s akkor önre fog haragudni a hazugság miatt, megrendül a bizalma. Másrészt így nem fogja azt hinni, hogy az apja elfeledkezett róla.
Azt persze jól át kell gondolni, hogyan mondja meg neki az igazat. Ne szidja, ne ostorozza a volt férjét, viszont ne is hallgassa el a bűnt, persze részleteznie nem kell. Valahogy így: apa nagy felelőtlenséget csinált, becsapott embereket, ezért most börtönben van. De ott is sokat gondol rád, hiányzik neki a kisfia. Ha akarod, írhatunk neki levelet…
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes