'A kislányom többször hozott már kínos helyzetbe'

Kedves Ágnes!
Harmincéves, elvált asszony, egyedülálló anyuka vagyok.
A volt férjemmel nagyon fiatalon kerültünk össze, még a gimnáziumban. Sajnos a szerelem elmúltával ő már nem vette komolyan a házasságot. S az apaságot sem. Továbbra is úgy élt, mint aki teljesen szabad: haverok, motorozás, biliárd, focizás, meccsek után sörözés. El is váltunk, ő elment Amerikába, két éve hírét sem hallottuk. Engem ez egyáltalán nem zavar, hiszen minden szál elszakadt köztünk. Kivéve persze a legfontosabbat: közös kislányunkat.
Brigi ötéves. Már csak nagyon halványan emlékszik az édesapjára, de rettenetes apahiánya van. Az a baj, hogy nagypapái, nagybátyái sincsenek, apai-anyai ágon kizárólag nők vannak, sehol egy férfi rokon.
A lányom többször hozott már kínos helyzetbe. Úgy hároméves kora körül néha előfordult, hogy idegen férfiakat szólított le azzal a kérdéssel, nem akarnak-e netán az apukája lenni. Az orvost, a postást, az óvoda kertészét… Én persze majd’ elsüllyedtem ilyenkor, vörös fejjel mentegetőzöm, közben meg nevethetnékem is van, és sajnálom is a kislányomat, hogy ilyen fortélyokhoz kell folyamodnia.
A férfiak különbözőképpen reagáltak. A gyerekorvos csak legyintett, mondván, nem először fordul elő vele ilyesmi. A postás nevetett, a kertész bácsi kioktatott gyermeknevelésből, de a villamoson(!) kaptam már pikáns megjegyzést is.
Többször elmagyaráztam Brigimnek, hogy ez nem így működik, ne hozzon ilyen helyzetbe. Meg is ígérte és sokáig tartotta is. Mígnem… Az idén egy szeptemberi napon a parkban labdáztunk. A közeli padon fiatalember üldögélt, könyvvel a kezében. Brigi odaszaladt hozzá, láttam, hogy a fiú komoly arccal hallgatja őt.
Amikor már hosszú percek óta tárgyaltak, odamentem én is: ne zavard a bácsit. – Nem zavar, éppen most ajánlott be feleségnek, hogy kedves vagy, jól főzöl és még görkorizni is tudsz! Hát, képzelheti! Azt hittem, elsüllyedek… De a srác csak nevetett. Erre a lányom nagy ravaszul: – Ha feleségül veszed az anyukámat, várnod sem kellene, mindjárt lehetne egy kislányod… A fiatalember alaposan megnézett és ezt mondta: – Nem kizárt.
Még annyit, hogy ez egyszer nem szidtam meg a lányomat. A fiúval beszélgetni kezdtünk. Aztán egy hétig mindennap telefonáltunk, órákig beszélgettünk. Aztán már a gyerek nélkül randevúztunk. És most, a válásom óta először férfi van az életemben. A dolgok szépen alakulnak.
De nem ciki egy kicsit, hogy a gyerek szerzett nekem pasit?
Üdvözlettel: Hajni

Kedves Hajni!
A válaszom csak ennyi: naná, hogy nem!
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes