Ízek és jellemek - Vanília, csoki, eper, esetleg egy kis sós...

Egy chicagói neurológus szerint étkezési szokásainkkal és választásainkkal feltárjuk gondolatainkat, érzéseinket és vágyainkat is. Mint ahogyan nem véletlen, milyen színeket és formákat találunk szépnek, az is jellemző, hogy mely ízek passzolnak az egyéniségünkhöz. Akik jobban szeretik a sós ételeket, szigorúbbak, mogorvábbak, kevésbé kellemes a társaságuk, mint azoké, akik élvezik az édességeket, süteményeket.

Egyesek úgy vélik, kevés unalmasabb dolog lehet a vanília ízénél. Mégis rengetegen kedvelik a vaníliás krémeket, kekszeket, fagylaltokat. A kutatók szerint a vanília szerelmesei impulzívak, hamar kinyilvánítják érzelmeiket, inkább támaszkodnak a megérzéseikre, mint a logikára.

Ezzel szemben a csokoládé rabszolgáinak érzelmei széles skálán mozognak: jellemző rájuk a kacérság, a csábítás, mint ahogy az éles hangulatváltás és a hisztéria szintén. A macsó férfiak és a nagyon nőies nők nagy valószínűséggel rajonganak a csokoládéért, jelentős létszámú alcsoportnak tekinthetjük a mogyorós csoki kedvelőit. Aki élvezi a kemény mogyorószemek szétharapását, abban él egy kis agresszió.

A maximalistákra jellemző, hogy szeretik a ropogós ételeket. Magasak az elvárásaik – leginkább önmagukkal szemben –, alaposak és precízek, miközben sóspálcikát vagy perecet rágcsálnak.

Az eper is igen népszerű íz, bárcsak teremne belőle annyi a bolygón, mint amennyi termékre rápingálják a képét. A kedvelői kissé zárkózottak, logikusan és átgondoltan cselekszenek, nem hirtelen természetűek.

Nagy csoportot alkotnak a kávé szerelmesei, ők képesek megélni és élvezni minden pillanatot, nem aggódnak a jövő miatt. S mit lehet tudni azokról, akik a csípős ízeket kedvelik? Például azt, hogy szeretik az izgalmakat, hajlamosak kockáztatni, szenvedélyes emberek.

Akik rajonganak az egzotikus, érdekes fűszerekért, igazi szenzációkeresők és -kergetők. Nekik mindig új kell, szokatlan. Az ízlésük kifinomult minden téren.

Többeket a kenyér- és tésztafélék hoznak lázba – ez a barátság vezet leginkább az elhízáshoz. A szénhidrátfüggőkre gyakran jellemző, hogy agresszió szunnyad bennük, amit nem mernek megélni, ezért inkább evéssel fojtják el a haragjukat. Nem kifejezetten kockázatvállalók, általában nehezen viselik a változásokat.

Némelyek vonzódnak a keserű ételekhez. Róluk az derült ki, hogy könnyen ítélkeznek, s szigorúbbak a hozzátartozóikkal. De sokkal nagyobb azoknak a tábora, akik ezt az ízt elutasítják. Akik a savanyút sem szeretik, jellemzően válogatósak, kevéssé nyitottak az új ízek és lehetőségek iránt.

Hogy találóak-e a jellemzések vagy sem, ki-ki döntse el. Ha egyben-másban vitatkozunk is a tudósokkal, abban egyetérthetünk: a kérdéskör megérdemli, hogy tovább ízlelgessük…