'Alig várom az estéket. Hova vezethet ez?'...'Fejezze be! Ebből így csak baj lehet'

Kedves Ágnes!
Lehet, hogy furcsának találja a problémámat, talán meg is botránkozik rajta, én mégis szeretném a tanácsát kérni, mert különös helyzetbe kerültem. Huszonkét éves fiú vagyok, és fél éve járok egy 18 éves lánnyal. Jutka szép, kedves, jó természetű, büszke vagyok rá és boldog a kapcsolatban. Két hónapja, hogy együtt is élünk.
Én költöztem hozzájuk, a nagy családi házba, ahol az édesanyjával kettesben laknak. Edit, az anyja 44 éves, nagyon csinos, magabiztos nő. Először folyton zavarban voltam, ha vele beszéltem, de mostanra már feloldódtam. Talán túlságosan is. Sokat és szívesen beszélgetünk, leginkább a konyhában, a barátnőm meg bent tanul a szobában, hiszen most fog érettségizni. Edit elvált asszony, most barátja sincs. Ő hozta szóba: egy éve nem volt férfival. És néhányszor felhozott hasonló témákat. Az a helyzet, hogy egy ideje más szemmel nézek rá. Már nem a barátnőm anyukáját látom benne, hanem az érett, szép, kívánatos nőt. Fantáziálgatok róla. Olyankor is, amikor aztán végképp nem kéne, például, mikor Jutkát ölelem. Közben meg furdal a lelkiismeret. Mert igazán szeretem őt, akár holnap feleségül venném, persze még nagyon fiatal. De férfi vagyok… Nem állíthatom, hogy Jutka anyja kikezdett velem, mert nem tesz félreérthető mozdulatot, nem viselkedik kihívóan, nem szemez velem, semmi ilyesmi. De jól tudom, hogy látja, mennyire tetszik nekem, és ezt nem bánja… Nem akarnék lépni, mert hátha mégis tévedek, és akkor nyilván kirúg. Így elveszteném a barátnőmet is. Ugyanakkor már nagyon zavaró számomra, hogy így odavagyok egy nálam 22 évvel idősebb asszonyért. Mégis alig várom az estéket. Hova vezethet ez?
Üdvözlettel: Laci

Kedves Laci!
Megbotránkozni nem szoktam, és mindenki megtisztel, aki hozzám fordul tanácsért. Tehát: semmi jóra nem vezet ez. Ha lépni akar, ne Edit irányába tegye. Mert az esti beszélgetések elvesztették ártatlan jellegüket. A tapasztalt, magányos asszony kis játékba fogott, hogy megerősítse saját magát: még tud hatni. Valószínűleg ő sem gondolta végig, mennyire bántó ez a lányával szemben, még akkor is, ha nem akar továbbmenni. Ha meg mégis, akkor ez bizony árulás és nagyon súlyos következményei lehetnek. Ami önt illeti, még visszafordulhat az útról, ami csak bajba viszi. A legvalószínűbb következmény, hogy mindkettőjüket elveszíti és kidobják a házból is. Ha még képes kihátrálni úgy, hogy nem kelt feltűnést, tegye meg. Fejezze be az esti beszélgetéseket, valami ürüggyel vonuljon vissza, olvasson, tanuljon, netezzen. Az elköltözést is megfontolnám. Mert megjósolható, hogy ebből így csak baj lehet.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes