'Ha valaki segítene, nagyon megköszönném' - Segítsünk egymáson rovatunkba érkezett üzenetek

Nehéz a mozgás jeligére: „Kazincbarcikán élek, nehéz körülmények között, és sajnos senkim sincs. A második csípőprotézis műtétem után rövidebb lett a lábam, de nem tudok gyógycipőt venni, mert kevés a nyugdíjam. Kellene fürdőbe és tornára járnom, de nincs fürdőruhám, nadrágom, pólóm, papucsom. Ha valaki segítene, nagyon megköszönném. XXXL-es a ruhaméretem, 42-es a lábam.”

Demeter Kitti a 4534 Székely, Petőfi út 31. címről küldött levelet (telefonszáma 06-30/862-7151): „Egyedülállóként két iskolásgyermeket nevelek: egy 11 éves fiút és egy 6 éves kislányt. Havi 26 600 forintból élünk, ez élelmiszerre is kevés, ruhát pedig egyáltalán nem tudok venni. A legnagyobb szükségünk ezekre volna, és a gyerekek arra vágynak, hogy nekünk is legyen egy tévénk, mert még soha nem volt. Nagyon örülnénk, ha valakitől kaphatnánk egy régi, használaton kívüli, de még működő készüléket.”

Kárászi Kálmán egy szociális otthonból írt (4275 Monostorpályi, Kossuth u. 50.): „Hetvenkét éves, 160 centiméter magas, 60 kilogramm súlyú, középtermetű, rég elvált, magányos férfi vagyok. Szociális otthonban élek, de szeretnék változtatni ezen. Megismerkednék 65-75 év közötti függtlen, magányos nővel, akinek lakása van, és oda befogadna engem. Minden házi munkájában szívesen segédkeznék. Havi lakbérben is megegyezhetünk.”