Hanka nővér története: Jelekre vártam Istentől – igenis győzzön meg!

Egy alföldi faluban, jómódú, nem hívő családban nevelkedtem, katonatiszt szülők harmadik gyermekeként. Úgy éreztük, mindent megkaptunk az élettől, elégedettek voltunk.

Aztán a legidősebb testvérem 19 évesen tüdőembóliában meghalt. A tragédia megállított: mi az életünk valódi értelme, mi a lényege, ki a lényege?! Lázas útkeresés kezdődött. Kerültem az iskolát, ezért másodikban kirúgtak a színházi tagozatos, két tannyelvű gimnáziumból. Ezután a szüleim egy református iskolába írattak – ahol a nővérem tanult –, csakis azért, hogy továbbra is nívós oktatást kapjak.

Mikor félévkor hittanból bukásra álltam, „mentő feladatként” azt kaptam, hogy készítsek interjút egy Domonkos-rendi nővérrel. Kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem, ahogy az én érdektelenségem ellenére Edit nővér könnybe lábadó szemmel mesélt arról, mennyire boldog. Visszaemlékezve úgy érzem, aznap az Istennel találkoztam.

Még évekig lázasan kerestem az utam, de egyre nagyobb hangsúlyt kapott az életemben Isten. Iskolai szünetekben, hétvégéken nem bulizni mentem a barátaimmal, hanem templomba, ifjúsági közösségekbe. Jelekre vártam Istentől, arra, hogy igenis győzzön meg, ha valóban szerzetesnek kell lennem. Ábécérendben jártam a női közösségeket – szerencsére a ciszterci elöl van! Sok időt töltöttem itt, a nővérek között, egyre jobban elmélyültem a monasztikus életmódjukban.

A gimnázium utolsó évében kiderült: a hajhullásomat pajzsmirigyrák okozza. Súlyos műtét várt rám, kemoterápia, majd áttét miatt újabb operáció, kivették a fél tüdőmet. Több hétre kómába estem. De amikor felébredtem, továbbra is tisztán emlékeztem Isten hívására. Nagyon mélyen találkozhattam Vele, amire szükségem volt ahhoz, hogy kétségek nélkül el merjek indulni a szerzetesség útján.

Amikor elmondtam mindezt a szüleimnek, nem merték komolyan venni. Édesapám azt mondta: ha kilépek az ajtón, az örökre becsukódik mögöttem. Mégis eljöttem.

Huszonhárom éves vagyok, a közösség legfiatalabb tagja. Júniusban  letehetem az egyszerű fogadalmamat.