Mikor mondhat nemet az orvos?

A betegeket is érintő kérdésekről rendelkezik az orvosi etika: a titoktartásról és a betegek kötelező tájékoztatásáról éppúgy, mint az eutanázia és a hálapénz elfogadásának ügyéről. Miért van szükség az orvosetika mellett már bioetikára is? – erről kérdeztük dr. Szebik Imrét, a Semmelweis Egyetem (SE) Magatartástudományi Intézet tudományos munkatársát, aki orvos végzettsége mellett etikával foglalkozik.

– Az utóbbi évtizedekben az orvosbiológia fejlődése és az emberjogi mozgalmak is számos olyan kérdést vetettek fel, amelyekre a klasszikus orvosi szakmán belül már nehéz volt válaszolni. Így jogászokat, filozófusokat, teológusokat, pszichológusokat, szociológusokat is bevonnak a társadalmi vitába.

Az abortusz kérdésében azt látjuk, hazánkban a '90-es évek óta az orvosnak joga van ahhoz, hogy deklaráltan ne végezzen művi terhességmegszakítást. Kivételt képez, ha az anya életveszélybe került, például méhen kívüli terhesség miatt. Az életmentés itt felülírja a szülészorvos lelkiismereti szabadságát.

Akadnak már orvosok, akik vallási okokból, illetve az emberéletet tiszteletben tartva nem vállalnak abortuszt. Ehhez joguk van, de egy kórházon belül konfliktust okozhat, ha e feladatot a kollégákra hagyják. Akad orvos, aki azért nem választotta a nőgyógyászszakmát, mert nem kívánt részt venni abortuszban – mondja az orvos, bioetikus.

Mikor dönthet úgy az orvos, hogy nem végez el egy beavatkozást, kezelést? Többször megesett, hogy a szerintük „tétlenkedő” orvosra kezet emeltek az agresszív páciensek vagy azok rokonai.

A gyógyító pedig joggal visszautasíthatja, ha olyan kezelésre próbálják – akár erőszakkal – rábírni, amelyet szakmailag nem tart indokoltnak.

Nem köteles olyan beteget sem ellátni, aki őt szidalmazza, becsmérli, hacsak nem pszichiátriai esetről van szó, akinél ez tünet.

Maga dönthet az orvos arról, ellássa- e a saját hozzátartozóit, szakmai vélemények szerint ugyanis nem mindig tesz jót, ha a gyógyító érzelmileg túlzottan érintett. Egy sor bioetikai kérdést vet fel a szervátültetés mellett a mesterséges megtermékenyítés és az embriókutatás is. Emberi lénynek számít-e már a megtermékenyített petesejt?

Megengedhető-e az embriók szelekciója? – ennek megítélése világnézeti meggyőződéstől is függ. Országonként eltérő ezért annak szabályozása, lehet-e több petesejtet megtermékenyíteni, mint ahányat beültetnek, majd a feleslegeseket elpusztítani vagy lefagyasztani. Németországban például nem hozhatnak létre olyan embriókat, amelyeket nem ültetnek be. Az embriók emellett kutatás tárgyai is lehetnek, de ennek szabályozása sem egységes. Nálunk a megtermékenyítés után 14 napig megengedett kutatási célra használni a petesejteket.

A katolikus és keresztyén egyházak ez ellen érvelnek, mondván: a megtermékenyített petesejt már emberként védendő.

Rohamosan fejlődik a biotechnika, s ez újabb dilemmákat szül.

Kifejlesztettek már olyan művégtagokat, amelyeket „gondolatokkal”, azaz agyi elektromos tevékenységgel mozgatnak a betegek. Sokan azt feltételezik: az agy és a számítógép később akár összekapcsolódhat, s ez új, izgalmas területet nyit a bioetikában is. Akaratunkon kívül beavatkozhat-e a technika a gondolatainkba, átírhatja-e az emlékeinket, módosíthatja-e a személyiségünket?

Ezek a felvetések már nem a sci-fik világába tartoznak…