Szerelemmese

Elnézem a 90 éves asszony arcát. Még mindig nő, még mindig szépek a vonásai, tűz ég a szemében, néha csak ironizál, néha meg hangosan felnevet, csupa élet, csupa temperamentum. Te jó ég, milyen lehetett huszon-, harmincévesen?!

Egyrészt gyönyörű, ezt láthatjuk a régi fényképeken, másrészt eszes, nagyszájú, vagány, hiszen még most is az. Dőry Ilona megtestesíti azt a magyar arisztokrata nőtípust – Andrássy Katinkától Nádasdy Borbálán át akár Ugron Zsolnáig –, aki nem fél semmitől, férfiakat megszégyenítő bátorsággal néz szembe bármilyen bajjal, s ha kell, minden nyafogás nélkül elvégzi a kétkezi munkát is. Dőry Ilona, közismert becenevén Gogo ahhoz a generációhoz tartozik, aki számára 1945-ben megfordult a világ, s az azt követő években mindenét elveszítette. Ha itthon marad, valószínűleg kitelepítik, talán még le is csukják. Szerencséjére az élet jobbat tartogatott neki.

A HírTévé Vetítő című műsorában nem ritka a jó dokumentumfilm.

A Gogo & George című film egy nagy szerelem története, egyben korrajz is abból az egy-két évből, amikor már véget ért a háború, de még nem kezdődött el a diktatúra. Mindenki éhes volt, az ország romokban, de nem tudták, mi vár rájuk, még ha voltak már intő jelek is.

Konecsny Emőke, a film fiatal rendezője úgy ismerkedett meg az idős Gogóval, hogy egy házban laktak, sokat beszélgettek, elvarázsolta az asszony egyénisége. A beszélgetések során kibontakozott egy kalandos élet. És persze felmerült George, azaz Kovách György neve is, aki nem is jelentéktelen szerepet játszott a háború utáni években.

A magyar származású amerikai alezredes azzal írta be magát a történelembe, hogy hazahozta a Szent Jobbot. (A háború vége felé ugyanis a Koronaőrség a koronázási jelvényekkel együtt egy salzburgi barlangban rejtette el az ereklyéket. Később az amerikai hadseregnél helyezték biztonságba. Magyarországra az amerikai katonai misszió hozta vissza, és az 1945. augusztus 20-i körmeneten már körbehordozhatták. Később negyven éven át elzárva kellett tartani.)

Nos, Kovách György, a budapesti amerikai katonai misszió vezetője a fővárosi társasélet egyik legnépszerűbb alakja lett.

Nemcsak érdemei miatt, hanem a nyurga, elegáns, szellemes és ráadásul egyedülálló férfi igen kívánatos célpont volt a szebbnél szebb pesti nők számára. Ám Gogóval senki nem versenyezhetett.

Talán azért, mert ő nem hajtott eleve az amerikai magyarra, könnyed volt és laza, mint mindig – mindenesetre az első találkozáskor rabul ejtette a férfi szívét. Aki másnap hazautazott. De egy kis női taktikázás és sok őszinte érzés hatására az alezredes hamarosan visszatért Európába. Csakhogy Magyarországra már nem engedték: 1947-et írunk, persze, hogy kémkedéssel vádolják. Gogót kihívta Ausztriába, ám kiutazni akkor már nem volt egyszerű. De a lány kiharcolta magának az útlevelet – az utólag most aranyosnak nevezett – Münnich Ferenc rendőrfőnöktől, aztán irány Ausztria, George, a házasság, és elkezdődhetett az új élet.

Kovách diplomáciai szolgálatot vállalt, több országban is éltek, persze tisztes amerikai jómódban. Sok-sok híres ember, művész, politikus tartozott a baráti körükhöz. A szép szerelemmesének 1960-ban szakadt vége George hirtelen halálával. Dőry Ilona a rendszerváltás után hazaköltözött, majd 92 éves korában meghalt.

A néhány éve készült dokumentumfilm hűen visszaadja varázslatos egyéniségét. Kár, hogy ezeknek a remek arisztokrata nőknek, akik bátran ültek az élet hullámvasútján, lassan kihal a generációja.
Pedig volna mit tanulni tőlük.