Salánki Anikó: Szenteste kiderül

Az ablakhoz nyomta az orrát, úgy nézett ki a kertre. Esik a hó! Egy pillanatra elöntötte a boldogság. Régen a december volt a legszebb hónap az évben. Apa szerette a havat, dudorászva lapátolta el, szívességből még az öreg szomszédok háza előtt is, ő meg ott ugrált körülötte.

Család-otthonSalánki Anikó2017. 12. 14. csütörtök2017. 12. 14.
Salánki Anikó: Szenteste kiderül


Szánkózni is eljártak a gátoldalra, megesett, hogy már rájuk sötétedett, apa cinkosan rákacsintott és elmélyített hangon énekelte a kiskarácsonyt.

Mindig előveszi ezeket az emlékeket, nehogy eltűnjenek, bár így is halványodnak, mint a régi fényképek. Nagymamáéknál laktak, a kisszobában, hárman. Amikor kinyitották az összecsukható díványt, nem sok hely maradt, de vidámak voltak. A karácsonyi készülődés izgalmában csak anya sóhajtozott, hogy erre se meg arra se futja.

Ilyenkor nem hangzott nevetés, és hiába fűtött nagyapa a sparheltben, hidegnek érezte a házat. Apu titokzatos arccal hívta be a műhelybe, az ócska fészerbe. Lombfűrésszel vágott ki figurákat: fenyőt, csillagot, harangot, őzet, nyulat. Ő festette ki őket, még a nyelvét is kidugta igyekezetében. Kicsit szétfolyt a festék, de gyönyörűnek látta. Kettesben mentek ki a piacra is fenyőt venni.

Már nem volt nagy választék, egy kicsit vittek haza, ferdén álló gallyairól peregtek a tűlevelek, amikor beállították a tartóba. Ez volt az utolsó karácsonyuk együtt. Apa már három éve nincs.

A karácsony azután olyan semmilyen lett. Állt a fenyő, sült a hús, ajándék is került a fa alá, de hiányzott apa nevetése, a történetei. Üres volt a helye.

Anya meg ő tavaly költöztek el. Tudta persze, hogy férjhez megy, megbeszélte vele. Nagyi szerint László rendes ember, hogy így, csomaggal is kell neki anya. Ő meg nézett nagy szemekkel, hogy hol a csomag. Azóta persze rájött, hogy ő az. Megrántotta a vállát, mint akinek ez az egész nem fontos, de árgus szemekkel figyelte őket.

Karácsonykor hatalmas ezüstfenyő állt a nappaliban, temérdek dísszel, ragyogó fényekkel. Csak nézte, s elfordult, ne lássák, hogy sír, nagyfiú már ehhez. A szaloncukorból sem evett egy szemet se.

Most újra itt a december, látta, hogy meghozták a fát, ezüstfenyő, jó nagy. Anya dudorászni fog, amíg előszedegeti a gömböket, a figurákat, az aranyboát, az égőket. Ő meg ráteszi az alsó gallyakra a vékony furnérból kivágott díszeket. Ha anya új férje megdicséri és nem kell leszednie, lehet, hogy Laci apunak szólítja majd, ahogyan kérte. Persze még nem biztos, de szenteste kiderül.

Ezek is érdekelhetnek