Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes! 

Egy erkölcsi dilemma miatt kérném a tanácsát. A legjobb barátnőm fiáról van szó. Jutkával az általános iskola óta igazi lelki társak vagyunk. Csaknem negyven éve veszünk részt egymás életében, egymás mellett voltunk jóban-rosszban, végigkísértük a másik szerelmeit, házasságát (esetemben a válásomat is), a gyereknevelési problémákat, az idős szülők betegségeit. Mindig őszinték voltunk egymással. És most itt állok, s nem tudom, hogy mit tegyek.

Jutka több vetélés, rengeteg orvosi kezelés, végül fél év ágyhoz kötöttség után, megszülte a kisfiát. Balázs tündérszép kisfiú lett, aki csak örömet szerzett a szüleinek. Okos, kedves gyerek volt mindig, jól tanult, soha semmi gondot nem okozott. Sötét hajával, hatalmas fekete szemeivel, kellemes modorával mindig ő volt a kedvenc az iskolában, a nagy rokonság körében, egyáltalán bárhol, ahol megjelent. Nekem lányaim vannak, úgyhogy én is imádom őt. De persze senki sem közelíti meg az anyja rajongását a fia iránt. Ő ezt nem is titkolja, így Balázs akár szörnyen elkényeztetett, önző gyerek is lehetne – de nem lett az, mert nagyon jó a természete. Jutka évek óta árgus szemekkel figyeli a ma már 20 éves fia környezetében feltűnő lányokat. S mindig örömmel állapítja meg, hogy ezek csak barátok, a fiút igazán még nem érdeklik a lányok.

Én pedig nemrég rájöttem az okára. Egy véletlen folytán megtudtam, hogy Balázs meleg, és egy vele egyidős fiúval komoly a kapcsolata. Nagyon nem is lepődtem meg, pedig a fiúban semmi nőies vonás nincs. Csak az apró jelek, amelyek önmagukban nem voltak érdekesek, utólag visszagondolva, értelmet nyertek.

Nekem ez sem csalódást, sem gondot nem jelent, ugyanúgy szeretem őt, mint eddig. De az anyja össze fog omlani, ha rájön. Mert abban biztos vagyok, hogy még nem tudja. A köztünk lévő sokéves bizalmi viszonyra gondolva, úgy érzem, el kell mondanom neki. Viszont ez Balázs titka… De előbb-utóbb úgyis kiderül. Mit tegyek? 

Üdvözlettel: Veronika

Kedves Veronika! 

Igen, ez Balázs titka, amit neki kell felfednie a szülei előtt. Vagy nem. Jobb lenne, ha megtenné, de ez semmiképpen sem az ön dolga. Nem szabad ilyen mélyen beleavatkozni más családok életébe. S még az is lehet, hogy az édesanya is sejti már a valóságot, csak nem akar szembenézni vele, vagy szégyelli, bántja ez a dolog. Esetleg beszélhetne a fiúval, ha baráti a viszonya Balázzsal is. Megértethetné vele, hogy nem kell hazugságban élnie. S ha az anyát először meg is rázná az igazság, ön legyen mellette, segítse a feldolgozásban. De a hír hozója semmiképpen se ön legyen! 

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes