Saját otthon – hogyan és miből?

Az a felnőtt, aki elköltözött a szülői házból – tartja az általános vélekedés. Bár a felnőttlétnek számos egyéb ismérve is lehet, kétségtelen, hogy a különköltözés a fiatalok többségének vágya, bizonyítva ezzel saját maguknak, és megfelelve barátaik elvárásának, hogy már nem gyerekek. Kérdés, hogy milyen lehetőségük van az ifjaknak arra, hogy különköltözzenek.

A Habitat kutatásából kiderül, hogy olyan önállóság ez, ami nagymértékben függ azoktól, akiktől a fiatal együttlakás szempontjából függetlenedni akar: a szülők támogatása – vagy annak a hiánya – ugyanis erősen meghatározza az önálló lakáshoz jutást. A Központi Statisztikai Hivatal 2015-ös felmérése szerint az azt megelőző tíz évben a fiatalok – 36 éves kor alattiak – 40 százaléka kapott szülői segítséget az önálló lakáshoz jutáshoz.

Az utóbbi időszakban erősen átalakult az állami támogatás rendszere is. Az elmúlt évtől a lakás-takarékpénztárban elhelyezett összegek állami kiegészítése megszűnt, az állami otthonteremtési támogatás ma már gyakorlatilag gyermekvállalással párosul. A támogatások igénybevételének feltételrendszere úgy alakult, hogy az a középosztályhoz tartozó vagy annál magasabb társadalmi státuszú fiataloknak inkább kedvez, mint az alacsonyabb jövedelműekének.

Azok a fiatalok, akik nem számíthatnak szülői segítségre, döntő részben hitelt vesznek fel az önálló lakás megteremtéséhez. A családi otthonteremtési kedvezmény (csok) 2016 elejétől vehető igénybe. A feltételrendszer kidolgozása során az elsődleges szempont nem a rászorultság figyelembevétele, hanem a gyermekvállalás ösztönzése volt, a szociálpolitikai megfontolások helyett elsősorban a családtámogatás előtérbe helyezése.

Ennek az évnek a közepén vezették be az úgynevezett falusi otthonteremtési kedvezményt, amelyet egyaránt lehet használni már felépült lakás vásárlására vagy a saját tulajdonban lévő felújítására, bővítésére is. A csokot igénylők fele falun vagy kisvárosban él. A legutóbb – 2018 októberében – kiadott pénzügyminisztériumi tájékoztatás szerint a csokban részesülő fiatalok összességében 45 ezer gyermek születését vállalták előre.

A fiatalok különköltözése előtt dilemma, hogy saját tulajdonú lakásba vagy bérleménybe cuccoljanak-e át. Nos, amíg a szüleitől elköltöző fiataloknak az ezredfordulón alig több mint tíz százaléka választotta a bérleményt, addig ez az arány másfél évtized alatt megháromszorozódott – annak ellenére, hogy a bérlemények ára meredeken emelkedett.

A lakásbérletekkel kapcsolatosan a legnagyobb nehézséget a magas bérleti díjak okozzák, ám a felmérések szerint szintén komoly gondot jelent, hogy a tulajdonos gyakran módosítja egyoldalúan a szerződést, a lakás rossz minőségű és zsúfolt. Amúgy a bérleményben élő fiatalok is törekszenek a saját tulajdonú lakás megszerzésére, ám egyáltalán nem biztosak abban, hogy ezt el is fogják érni.

A lakásbérlés összességében az alacsonyabb társadalmi helyzetű fiataloknak nyújt önálló lakhatási megoldást. A leendő gyermek vállalása szempontjából nehézséget okoz, hogy a tulajdonosok szívesebben adják ki a lakásukat gyermekteleneknek. Sajátos része a fiatalok különköltözésének a kollégiumi férőhelyek szűkössége is: egy 2016-os kormányzati kutatás szerint a jelenlegi helyeknek a háromszorosára, mintegy 35 ezer férőhelyre lenne szükség.

A fiatalok különköltözését ez a tény közvetve is befolyásolja: az egyetemi városokban a bérlemények árát nagymértékben felhajtja a diákok lakásigénye, ami kevéssé megfizethetővé teszi a családot vállalók számára a bérleménybe költözés lehetőségét. A fiatalok egy része – külföldi mintát követve – szövetkezeti vagy alapítványi tulajdonban lévő közösségi lakhatásban gondolkodik.

Egyre többen vállalnak gyermeket is ilyen háztartásba, s akár hosszabb távon sem törekszenek arra, hogy ezen a lakhatási formán változtassanak. A legnehezebb helyzetben az alacsony jövedelmű fiatalok vannak a különköltözést illetően. Akik mégis rászánják magukat, azok egy része magánlakásokban vagy munkásszállón jut fedélhez, illetve az önkormányzati bérlakások csekély számú lehetőségére pályázva próbál szerencsét.

Különösen nehéz helyzetben vannak a szülő nélkül, gyermekkoruktól kezdve állami ellátásban részesülők: a 29 év alatti hajléktalanok fele közülük kerül ki. Az összesített mérleg a fiatalok különköltözését illetően: tavaly a 18 és 34 év közötti fiataloknak a 62 százaléka (a férfiak csaknem 70 százaléka) lakott szülőknél. Az európai uniós (EU) átlag 48 százalék.

A különbség még nagyobb, ha a 25 év feletti fiatalok arányát vizsgáljuk: e tekintetben 48 százalék és 28 százalék az arány Magyarország és az EU vonatkozásában.