Távol a vírustól

Mire ideér, a vírus is elfárad – mondta régi ismerősöm, egy nyugdíjas korú hölgy, aki a járvány kezdetén Budapestről hazaköltözött a szüleitől örökölt tanyára, ahol földjei vannak, és kezdi felújítani.

Az elmúlt években számos tanyán jártam, s akiket most felhívtam, tapasztalataim szerint a vírus miatt sokkal kevésbé aggódnak, mint a városlakók.

A piacra termelő tanyagazdák egy részének azonban bizonytalanabbá vált a helyzete, kell az ötlet, hogy árujukat értékesíthessék.

A Fülöpjakabon élő Nemes Mátyás például – aki 2015-ben az Év Biogazdája lett – elmondta: miután a járvány miatt a budai Csörsz utcai biopiacon megcsappant a vásárlók száma – sőt, egy hétre be is zárták –, elhatározták, hogy Facebook-csoportként újabb „szatyorközösséget” hoznak létre. Kisebbik fiáéknál, akik szintén biogazdálkodók, ez régóta működik, és ma már csaknem háromezer vásárlójuk van.

Úgy döntöttek, hogy a nagyobbik fiával is belevágnak, és nem csalódtak. Tanyaszomszédja, a biogombás Gyön­gyösi Sándor is – aki 2019-ben lett az Év Biogazdája – a házhoz szállítást választotta, s immár nem az a gondja, hogyan adja el a gombáit és a belőlük készült őrleményeket, hanem hogy tud-e eleget termelni.

A biogazdák úgy látják, hogy a járvány felértékeli a termékeiket. A Jászszentlászlón élő Eördögh András szerint – aki a bio­zöldségek termelése mellett őshonos állatokat tart – sokan megértették, hogy az ellenálló képesség erősítésében kulcs-szerepük lehet az egészséges élelmiszereknek.

Az aktuális munkák elvégzése most nehezebb, mint máskor. Akad olyan tanyai kertészet, ahol a gazda az erdélyi vendégmunkásai nélkül úgy tud lépést tartani az idővel, hogy vett egy-két kisebb gépet. A Csemőhöz tartozó Zöldhalmon élő Marosi családnál az volt a kérdés, lesz-e elég ember a szamócaszürethez.

Amikor aztán az ipari termelés több helyen leállt, sokan jöttek volna, de végül összejött az eddigi gyakorlott csapat, tisztességes órabérért. Dunapataj-Szelid­pusz­tán a juhtartó, tejtermelő Bévárdi Pál attól félt, mi történik a több mint kétezer állattal, ha a dolgozói netán karanténba kerülnek.

De a környéküket eddig elkerülte a járvány, s bízik benne, hogy most már szűnik a vész. Ezt reméli Szabó József, az Akasztói Halgazdaság alapító-tulajdonosa is, aki elhatározta, hogy mind az ötven munkahelyet megőrzik.

A korlátozások enyhítésével Akasztón ismét megnyitották a horgászparkot, majd a halascsárda teraszát. A halértékesítés hiánya miatt heteken át kieső bevétel persze érzékeny veszteség, de jól jött, hogy állami támogatással természetes horgászvizekbe kerülhetett át sok tonna pontyuk.

Bévárdi Pál pedig annak örül, hogy az olasz kereslet csökkenését jórészt sikerült ellensúlyozni a vágóbárányok közvetlen hazai vágóhídi eladásával, a kisteleki tejüzem pedig rendben átvette a tejet, amiből sajt készül.

Tanyán mégis más az élet ilyenkor is – ezzel kezdi Rendek Olga, a Kerekegyháza-Kunpusztán található Rendek Ökogazdaság gazdasszonya, aki sok évvel ezelőtt a családjával szintén Pestről tért haza. A járvány óta tovább erősödött a cserekereskedelmük, amely forgalmuknak már eddig is háromnegyed része volt.

Csupa élet Győri-Nagy Sándor professzor és geográfus Gergő fia csólyospálosi „tájbirtoka” is. A tanár úr tizenegy gyermekes tanyai családban született a közeli Zsombón, s jól döntött, amikor tanyát vett, ahová most párjával a fia is hazakészül.