Örökbefogadás – új feltételekkel

Ellenszavazat nélkül fogadta el az Országgyűlés a törvénymódosítást, így jelentősen lerövidül az örökbefogadási eljárás. Hat helyett három hónap után adoptálható a családjából kiemelt gyermek, ha a szülei nem látogatják; rendszertelen kapcsolattartás esetén pedig egy év helyett nyolc hónap elteltével kerülhet az új családjához.

Hasznos változás, hogy az ismerkedés időszakában a leendő szülők tíz napra mentességet kapnak a munkavégzés alól, ez korábban gyakran jelentett problémát a munkahelyeken. A gyermek és az új szülei közötti legnagyobb korkülönbséget negyvenötről ötven évre emelték, ami azt jelenti, hogy egy hároméves gyereket egy 53 éves nő is adoptálhat.

Az új rokoni kapcsolatról sokakban él valamilyen romantikus képzet, ám a valóság nem mindig tündérmese. Akik mellette döntenek, számos nehéz kérdéssel kell megbirkózniuk: mikor és hogyan mondják el a gyermeknek? Miként beszéljenek erről a családtagokkal, az óvónőkkel és a tanárokkal? Miképpen viszonyuljanak a csemete vér szerinti szüleihez, mi módon alakítsanak ki róluk pozitív képet a gyermekben, hogy később ne legyen problémája az önértékelésével?

Rengeteg kérdés merülhet fel, melyek megválaszolásában eddig segített a kötelező tanfolyam, aminek az időtartamát két évvel ezelőtt emelték fel 20-ról 40 órára.

– Magyarországon viszonylag egyszerű az alkalmasság megszerzése, még erkölcsi bizonyítványt sem kell felmutatniuk az új szülőknek. Sok esetben a bemondásuk alapján jegyzőkönyvezik, hogy milyen az anyagi helyzetük, életkörülményeik, és az egészségi állapotukról is elegendő a háziorvosi igazolás. Ezért is jó hír, hogy a törvénymódosításba bekerült: tilos hazudni!

Előfordul, hogy például valaki nem vallja be, az elmúlt öt évben rákos betegséggel küzdött, vagy a párjával még mindig lombikprogramban vesznek részt – mondja Sulyok Eszter, a Fészek Alapítvány pszichológusa.

– A szakma nem tartja jó döntésnek, hogy az ingyenes felkészítő tanfolyam nem lesz kötelező. A nyugati országokban több száz órásak az ilyen képzések, és rendszeres az ellenőrzés, amikor a szakemberek többször is váratlanul meglátogatják a leendő anyukákat és apukákat, hogy valóban úgy és olyan körülmények között élik-e a mindennapjaikat, mint ahogyan állították.

Ez tehát még azelőtt történik, hogy a gyermek hozzájuk kerülne. A Fészek Alapítványnál hosszabb ideje működik a Végtelen Utazás program: évekig figyeljük az örökbe fogadó szülők és a gyerekeik életét. A nálunk dolgozó szakemberek kapcsolatban állnak a várakozókkal, így tanúsíthatjuk, hogy eleinte sokan nem értik, miért fontos a tanfolyam. De mire elvégzik, szinte mindenkinek gyökeresen megváltozik a véleménye. Félő, hogy e képzés nélkül több lesz a kudarccal végződő adoptáció.

Nincs könnyű helyzetben a leendő szülő, aki testileg-lelkileg sok mindenen átmegy, mire feladja a vér szerinti gyermek iránti vágyát és elindul az új úton. A lemondás egyfajta gyászmunka, ezért is gyakori, hogy a 40 fölötti nők még mindig csakis saját babát szeretnének, s egymás után sorra jelentkeznek a lombikprogramra.

Rossz kiindulás az adoptáláshoz, ha valaki csupán az ilyen magzatot képes a magáénak érezni. S kell egyfajta rugalmasság is, ami egy bizonyos életkor után megkérdőjelezhető: nem véletlen, hogy más országokban a leendő szülők csak 40 éves korukig fogadhatnak örökbe gyereket.

A jogszabály-módosítás hozadéka lehet, hogy az idősebb szülők is minél fiatalabb gyermeket szeretnének, így a többi kislány és kisfiú – miként eddig is – bent ragadnak az intézetben.

Pontos válaszok

– Eleinte azt gondoltam, a tanfolyam csak kötelező kipipálandó feladat, de hamar megváltozott a véleményem – mondja Ági, aki kilenc évvel ezelőtt fogadta örökbe az akkor kétéves Lucát. A kislány most ért abba a korba, amikor egyre több kérdést tesz fel az anyukájának: miért nincsenek rólam újszülött kori képek, kivel éltem kétéves koromig, hol laktam? – Ha nem végeztem volna el a kurzust, nem biztos, hogy helyesen kezelném ezeket a helyzeteket. Megtanultam, hogy csak őszintén és mindig az adott kérdésre kell válaszolni, se többet, se kevesebbet nem szabad mondani. A pszichológus annak idején megnyugtatott: normális, ha a 30 napos próbaidő alatt néha úgy érzem, nem biztos, hogy alkalmas vagyok a feladatra. Számos tanácsot kaptam, ami a mai napig segítséget és biztonságot ad. A gyermek és az örökbe fogadó szülő szempontjából is rossz döntésnek tartom, ha valaki nem végzi el a tanfolyamot.