Liliomkirálynő a homokon

Ott él, ahol hatvan éve világra jött, még a dűlőt is a családjukról nevezték el, Kovács-dűlő a neve. A liliomot kicsi korától nagyon szereti, s ezt édesanyjától örökölte, akinek a fehér liliom volt a kedvence, akkor még Szent József-virágnak hívták. Jolánkának nem sikerült a két házassága, férjei az alkohol rabjai voltak, gyűlöli is tiszta szívből, szerencsére aztán olyan társat talált, aki szintén megvetette. Detrői László tanár úrral 16 évet éltek együtt, és sokat utaztak: eljutottak többek közt Korfu szigetére és Tunéziába, többször jártak Horvátországban, Montenegróban, Olaszországban. Megcsodálta mindenütt a virágokat, mert mindet nagyon kedveli, és ahonnan lehetett, liliomhagymával tért haza.

Kertjében körülbelül kétezer tövön 83 fajta liliom díszlik. Egy-egy szálon néha több mint 30 virág nyílik – a legtöbb, amit eddig számolt, 36 volt –, nem akármilyen látvány. Estefelé, amikor elül a szél és a levegő kicsit nyomottabb, a kert varázslatos illatot áraszt, nincs az a parfüm, amely vetekedne vele. Fehér liliom, királyliliom, sásliliom, az úgynevezett orientált hibridek és a hagyományos fajták – megannyi színváltozat bűvöli az erre járókat. Van, akinek nem elég a piac, látni akarja a kertet, Kecskeméttől Budapestig érkeznek vendégek, utaznak a liliomok és a hagymák.

A liliom a fény, az élet, a tisztaság, a szüzesség és a remény ősi jelképe – olvasom egy lexikonban –, Jolánka ehhez annyit tesz hozzá: a liliomnak lelke van. Élni akar, s ehhez tápanyagban gazdag talajt, napfényt, öntözést kíván, nem bírja a hőséget, a nagy, száraz szeleket, jó neki a kicsit hűvösebb nyári idő, a kánikula a legnagyobb ellensége.

Június 20. körül kezd virágozni, szerencsés években ez egy hónapig eltart, az idei nyár azonban a hőhullámaival sok bajt okozott, és lerövidült ez az időszak. A homokon szerves anyag kell a talajba, Jolánka a liliomaihoz marhatrágya-granulátumot használ, öntözéshez pedig bevált a ködölő módszer, naponta kétszer öntöz.

Tizenkét évig a helyi szakszövetkezetben, négy esztendeig a megyei élelmiszer-kereskedelmi vállalatnál, negyedszázadon át a Knorr-Bremse kecskeméti fékrend­szer­gyárában dolgozott, onnan ment nyugdíjba. Már a munka mellett is sok időt töltött a kertben, de mióta nyugdíjas, még többet van ott. Segít a két fia is – „Kárpótol az Isten azzal, hogy jó emberek lettek”, mondja –, de a munka java részét maga végzi, és nem tehernek érzi.

Úgy gondolja, a kertje nélkül – ahol a virágai mellett megterem a zöldség, gyümölcs is – az élete sokkal szegényebb lenne. Bejárta a fél világot, de számára nincs ennél szebb hely sehol, szereti a faluját: szívesen ad a hagymáiból, jutott belőle az idén is az óvodának, az orvosi rendelőnek, liliomai díszítik Jakabszállás központját, örül, hogy örömet tud szerezni vele.

A hatvanadik születésnapján nemrég együtt volt a család, eljöttek elhunyt párja gyermekei és unokái is, akiknek ő a Joli mamája. Szeretnek ők is nála, ahol a kert mindig új csodákkal szolgál. Segít túlélni a tragédiákat, és része van a gyógyulásban, igazi édenkert a homokpuszta közepén. A tágasság közepe a magas ég alatt, ahová néha bizonyosan letekint az Úr is, és megcsodálja egy kicsi asszony gyönyörű virágait.