Baráti körünkből először Ákos próbálta ki a csatornahajózást. A mindenfajta vízi utakkal alaposan ellátott Hollandiába utazott akkor, amikor mi még csak hallani sem hallottunk ilyesfajta nyári cifrálkodásról. Ráadásul Ákos nemhogy kapitányi vizsgával nem rendelkezett, de még egy szög beverése is rendre megoldhatatlan feladat elé állította; mit mondjak, némi kárörömmel tekintettünk vállalkozása elé…

Nem lesz luxus jachtot bérelni egy Tisza-túrára

Az, hogy Ákos időben, és ráadásul épségben visszatért – őszintén meglepett bennünket. Azért kalandoknak nem volt híján… A legemlékezetesebb esete egy zsilipeléskor történt: ahelyett, hogy laza kötőféken, kézben tartotta volna a hajót, akkurátusan hozzákötözte a zsilip oldalához, hogy aztán, amikor a vizet kiengedték alóla, a bárka szerényen ott lifegjen a zsilip falán, mint gyümölcs a fán…

Matrózból kapitány lettem. A szerző – sárga pulóverben – rövid ismerkedés után, átveszi a kormányt Katona úrtól. fotó: Kállai Márton

Szóval, régen röhögtünk annyit, mint amikor barátunk hajósélményeit hallgattuk, de azért mindannyiunkban bujkált a kisördög: egyszer azért mi is kipróbálnánk ezeket az örömöket. Jelentem, addig már eljutottam, hogy évente beszerezzek néhány vaskos katalógust, amelyek a „River and Canal boat rental”-t, vagyis a folyami és csatornahajók bérlését ajánlják. Minden valamirevaló európai ország kínál csatornahajózást, legyen szó akár Angliáról – Írországot is ide értve –, akár Franciaországról, Belgiumról, Hollandiáról, Németországról, Spanyolországról, Portugáliáról; hajózhatsz a Loire mentén és Berlin felé, Velence lagúnáiban, a cseheknél, Lengyelországban a Mazuri-tavakon. És ráadásul: „No driving license needed”, azaz nem kell hozzá jogosítvány, sót olyat sem láttam kiírva, hogy Ákos nevű magyarokra igazából nem számítanának…

És ez így nagyon is rendben lenne, csak éppen Magyarországon nem találtál ilyesfajta szórakozást.

Eddig.

Na, de mostantól! Mert hát megérkezett az első három nyaralóhajó már Magyarországra is – hogy aztán hamarosan jöjjön még további tizenhét –, s így egy húszfős flottilla várja majd itthon is a nyaralóhajózás szerelmeseit. De miért nyaralóhajók és miért nem csatornahajók? Mindenki nyugodjon meg, ugyanarról beszélünk: a hajók legalábbis ugyanazok. Csak mivel Magyarországon a Felső-Tiszán indulnak el ezek a masinák, a Tisza viszont a legjobb indulattal sem nevezhető csatornának, ezért kapta a keresztségben a projekt a nyaralóhajó-program elnevezést.

(Szóba kerülhetne még a lakóhajó titulus is, de azt inkább a saját erőből nem mozgó, vontatott úszó házakra szokták alkalmazni.) Az említett országokban leginkább az évszázados, kiépített csatornákon bonyolódik a hajózás, nálunk is szó van a Keleti-főcsatorna hajózhatóvá tételéről, s remélem, régi vágyam, a Sió-csatorna is egyszer majd felkerül a hajózási térképekre. (A távolabbi jövőben megjelenhetnek a nyaralóhajók máshol is: Ráckeve környékén, a Tisza déli szakaszán, a Körösökön akár Szarvas és Gyula között.)

A háromból az egyik hajó Pesten álldogál, ezt láthatta az Utazás kiállítás közönsége, ahol egyébként mind a hajó, mind a program nagy sikert aratott. A másik kettő már a Tiszán ringatózik: Tiszafüreden, még pontosabban Tiszaörvényen, egészen pontosan Szabics mester kikötőjében. Szabics úr anno, jó időben gondolt a tiszai hajózásra, vagyis arra, hogy a tiszai hajóknak egyszer-egyszer mégiscsak ki kellene kötniük valahol, márpedig akkor nem baj, ha van ott stég, víz, villany, étterem, szállás – nos, itt minden ilyesmi megtalálható. És ha minden jól alakul, akkor éppen ez lesz a majdan kiépülő 12–15, nyaralóhajók által is használt kikötő egyike, sajnos, egyelőre nincs több. Így hát a kikötőépítés lesz az idei, előkészületekkel teli év legfontosabb feladata.

A Szabics kikötő
fotó: Kállai Márton

Mielőtt belevágnánk a részletekbe, ismerkedjünk meg azzal, ami már itt van, ami már kézzel fogható –már amennyire egy tizenvalahány tonnás, majd’ 15 méter hosszú jacht kézbe vehető… –, vagyis irány a hajó, mert mint tudjuk: navigare necesse est…

A francia Nicols cég Estivale típusú nyolcszemélyes hajója a fradisták szívének különösen kedves lesz: a színe ugyanis zöld-fehér. A nyolc személy azt jelenti, hogy négy kétágyas kabin várja a vendégeket, ehhez több fürdőszoba, elektromos vécék, hideg időben fűtés, egy nagy nappali tartozik, jól felszerelt konyhával, hűtőszekrénnyel, főzővel-sütővel, mindenféle edényekkel, poharakkal, eszcájggal.

Ki lehet ülni a hátsó tatra, vagyis a hajó farára, s fel lehet menni a tetőre is, ahol egyébként egy második vezetőállás is található. (Amúgy, hideg időben, eső esetén, kényelmesen, bentről is lehet irányítani a jachtot.) A nyolcszemélyes mellett lesznek négy- és hatszemélyes hajók is, vagyis kisebb-nagyobb családoknak, baráti társaságoknak ajánlható ez a fajta nyaralás.

Vendéglátónk, Katona György úr kalauzol bennünket. Korábban hajózott, majd harmincévi hajómentes élet után tért vissza a Maharthoz – merthogy a patinás cég kapta meg a nyaralóhajók üzemeltetésének feladatát; Tiszafüreden lakik, projektmenedzserként vesz részt az idelátogató nyaralóhajók üzemeltetésében.

Kihajózunk. Eleinte matrózként, vagyis mancsaftként tevékenykedtem. Hogy ki a mancsaft? Hát kérem, következzék néhány részlet a mancsaftok kötelmeit rögzítő – amúgy nemlétező – szabálykönyvből: „A mancsaft fellelhető a kikötőkben, a hajó körül, továbbá rendszeresen látogatást tesz a kocsmában, hogy biztosítani tudja a Kapitány kifogástalan ellátását. A mancsaft feltétlen engedelmességgel tartozik a Kapitányának, akit Istenként tisztel. A jó mancsaft szorgalmas, fáradhatatlan, erős, villámgyors és gondolatolvasó, a Kapitány szemvillanásából tudja, hogy mikor kell sört nyitnia…”

Mivel ebben az esetben vendégek voltunk, így a legfontosabb teendő, úgymint a sör kinyitása alól felmentést kaptam, de a hajó eloldásában azért serénykedtem. (Itt jegyzem meg, hogy a majdani bérlőnek nemcsak kapitányi, hanem matrózi teendői is lesznek: kikötésnél vagy indulásnál valakinek kötélvégre kell vennie a hajót.)

Katona úr a felső vezetőállásba invitál, így hát a matrózból kapitány lesz. A motor olyan halkan jár, hogy leginkább csak a fordulatszámlálóról tudható, hogy megy, no meg, mert lassan elhagyjuk a kikötőt… A meglehetősen méretes hajó a legkisebb kormánymozdulatra is azonnal reagál, arról nem beszélve, hogy az elején van egy külön működtethető, orrfordító sugárhajtómű, annak segítségével akár helyben is meg lehet fordulni.

Hajókonyha: lehet sütni, főzni, mosogatni
fotó: Kállai Márton

Hajóval járva könnyen szerelmes lehet az ember a Tiszába. Azok a szavak, hogy romantikus, vadregényes, érintetlen természet, ártéri erdő – itt valósággal telnek meg. Még a franciák is elájultak a Tiszát látván – pedig nekik azért ott van a Loire völgye –, de nálunk három nemzeti parkon át vezet a hajóút. Lehet fürödni, horgászni, a fedélzeten napozni. Mivel a hajók legfeljebb 10 kilométeres sebességgel „hasítják” a vizet – a vízisíelőkre igazából nem számítanak… –, a nemzetközi tapasztalat szerint napi 4-5 órás hajókázással nagyjából 30-35 kilométer tehető meg. És ezért 30-35 kilométerekre kell majd kikötőket építeni. A Felső-Tiszán tehát az első ütemben Kiskörétől északra kikötő épül Abádszalókon, Tiszafüreden, Tiszacsegénél, Tiszaújvárosnál, Tiszalökön, ahol éppen átépítik a zsilipet, vagyis addig innen nem lehet továbbmenni; Ákos barátom örülhet… Tokajtól újabb víziút indul: Tímár, Dombrád, Vásárosnamény felé, illetve ugyancsak Tokajtól a Bodrogon Sárospatak, Sátoraljaújhely felé. Ez így együtt 350 kilométeres hajóutat jelent.

Visszafordulunk. Ahogy az elő vagyon írva, a balfordulást egy hosszú és két rövid dudaszóval jelezzük; a duda szavunkat helyesebb, ha felbődülő hajókürtre cserélem… A kikötésnél ismét matrózkodom, aztán irány Pest, a többi tudnivalóért. Gondolom, a praktikus olvasót érdekelnék az anyagiak is – ezért erről kérdezem először Baráth Gergelyt, a nyaralóhajós program vezetőjét.

– Ami a költségeket illeti, a húsz hajót valamivel a listaár alatt, de erősebb motorral és jobb felszereltséggel vásároltuk, darabját 75 millió forintért. A kormány összesen 4,6 milliárd forintot különített el erre a programra, a hajók megvásárlása után fennmaradó, nagyjából hárommilliárdot a vízi utak kijelölésére, legalább 15 kikötő építésére, a régiek felújítására, valamint egyéb infrastrukturális beruházásokra fordítjuk.

Két úgynevezett báziskikötő lesz Kiskörén és Tokajban, ahol tankolni is lehet, s ahol a szennyvíz kiszippantására is lehetőséget biztosítanak. Vannak tapasztalatok a hajók szervizigényére is – a csehek például használt hajókkal indultak, azokból idővel egyetlen működőképes maradt. Vagyis valamelyik báziskikötőnk szervizközpontként is működik.

– Ezek tehát a költségek. Nézzük a bevételi oldalt, ami viszont nekünk, nyaralóhajózóknak lesz költség…

– Egészen pontos számot még nem tudok mondani. Szeptembertől lehet majd foglalni a jövő áprilistól induló programra, addig minden részlet – üzemanyag, takarítás, biztosítás, kaució – tisztázódik. Ismerve az európai árakat, s a hasonlóan felszerelt lakókocsik árait, az biztos, hogy arányaiban olcsóbbak leszünk, mintha síelni indulnánk, és olcsóbbak egy szállodában eltöltött wellnesshétvégénél. Hogy azért számokat is mondjak: szezontól és a hajó méretétől függően 12–18 ezer forintot fizetnek majd fejenként az utasok.

– A biztosításról jut eszembe a biztonság. Vagyis, hogy mindenfajta képzettség nélkül is lehet vezetni ezeket a masinákat. Olvasom, hogy a hajós vizsgákat adó, és ezek szerint ebbe az üzletágba bekapcsolódni nem tudó cégek már-már apokaliptikus jövendőről, zátonyra, partra futott, összeütközött hajókról vizionálnak, ahonnan majd úgy kell kimenekíteni az embereket. Szerintük egyórás gyorstalpaló alatt nem lehet elsajátítani a hajózás fortélyait.

– Szerintünk pedig lehet, a világon eddig ez mindenütt sikerült. De a képzésben is többfajta lehetőséget fogunk biztosítani: mód lesz az alaposabb felkészülésre, gyakorlásra, sőt ha valaki akar, kapitányt is kérhet majd a hajójára.

Az eddig a hazai kerékpározásban, legújabban pedig a 2020-ban Budapestről induló, s a Tour de France mögött második legjelentősebb kerékpárverseny, a Giro d’Italia szervezésében jeleskedő Révész Máriusz, az aktív Magyarországért felelős kormánybiztos lett a nyaralóhajózási program legfőbb kormányosa.

– Sokan nem értik: mit keres az állam ebben az üzletben?

– Valakinek el kellett kezdenie… Azt gondoljuk, hogy ha ez működőképesnek bizonyul, hamarosan megjelennek a Nicolshoz hasonló, nagy európai társaságok, idehaza pedig az önkormányzatok és a magántőke. Az általunk építendő 15 kikötő mellett a régió polgármesterei is jól tudják, hogy így egy új turisztikai térség jön létre, ami akár félszáz környékbeli települést is eltarthatna. Ezért egészen biztos, hogy ok is belevágnak a kikötőépítésbe, ahonnan a vízi turisták kerékpárra pattanva el tudják érni a 20-30 kilométeres körzetben található látványosságokat, így a fejlesztés a folyók tágabb környezetére is pozitív hatással lesz.

A kikötőkbe a kajakosok, csónakosok is betérhetnek, használhatják a szolgáltatásokat, vagyis például dolgukat végzendő nem kell ásóval rohangálni a susnyásban… Számítunk a növekvő nemzetközi érdeklődésre: jövő tavasszal már mi leszünk az első helyen a Nicols legjobb útvonalakat ajánló prospektusában; tíz év múlva, meggyőződésem, hogy akár 100-200 nyaralóhajó is úszik majd a hazai folyókon.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.