Kísért a zöld szemű szörny

Szerencsések azok, akik sohasem kerültek kapcsolatba a féltékenységgel. Vannak, akik eltitkolják, hogy ettől a rémséges érzéstől szenvednek párkapcsolatukban, míg mások furcsa, örökké gyanakvó viselkedésükkel keltenek figyelmet környezetükben.
Féltékenységről, megcsalásról, becsapásról szóló történetekkel gyakorta találkozhatunk a környezetünkben. Többnyire diszkréten szemet hunyunk az esetek felett, mondván, nem a mi ügyünk. Nem akarunk belefolyni ismerősünk, barátunk, rokonunk vagy éppen munkatársunk magánéleti problémáiba. Hol betyárbecsületből, hol óvatosságból, hol pedig tapintatból.

A doktornő története
Az egyik hajdú-bihari kisvárosban dolgozó háziorvos például addig a percig nem volt féltékeny a férjére, amíg bizonyossá nem vált, hogy a férfi csalja. A neve elhallgatását kérő doktornő ekként emlékszik a történtekre.
- Másoktól már hallottam furcsa történeteket arról, hogyan képes egy "ártatlan" mobiltelefon családokat szétszakítani. Majdnem ez történt velünk is. A férjem hónapok óta tartó zárkózott, rideg, elutasító viselkedésére sokáig nem találtam elfogadható magyarázatot. Őt hiába kérdeztem, azt mondta: menjek lélekbúvárhoz, vagy pihenjek többet, mert képzelődöm. Állította, hogy nincs senkije, és egyre csak engem hibáztatott a kapcsolatunk lanyhulásáért. A végén már abba kapaszkodott, hogy a beteges féltékenységemmel az őrületbe kergetem, és teljesen kiábrándul belőlem.
{p}
- Valóban féltékeny volt, vagy csak a bizonytalan lelkiállapot zökkentette ki megszokott természetéből?
- Nehéz erre válaszolni. Nem könnyű bájosnak, kedvesnek lenni, miközben szinte biztosra veszi az ember, hogy valami nincs rendben a párkapcsolatában. Ráadásul hiába a közeledés, a figyelmesség a férjünkhöz, ő mégis közönyös, szótlan és rideg marad. Mintha nem is az az ember lenne, aki valaha halálosan szerelmes lett belénk. Ebbe aztán tényleg be lehet csavarodni, mert nem tudjuk, mit tegyünk, hogy újra béke és szeretet uralja a párkapcsolatunkat - magyarázza az asszony mély átéléssel, s megvallja, férje közéleti szereplése és foglalkozása miatt gyakran lehetett volna oka féltékenykedni. De amíg megerősítést, gyöngédséget kapott a párjától, nem aggódott. Mindez tavaly tavaszig tartott.
- A férjem egyik reggel a nagy rohanásban véletlenül otthon hagyta az egyik mobiltelefonját, bekapcsolva ráadásul. Ekkor érkezett egy szerelmes szövegű üzenet, ami végül mindenre magyarázatot adott, s engem igazolt.
- De ettől nem érezte jobban magát...
- Megsemmisültem, és úgy éreztem, hogy porig alázott a párom. Amikor hazaért, nem szólt semmit, nem is kereste a telefonját. Megvártam, hogy lefeküdjenek a gyerekek, s kértem, beszélgessünk. Mindent tagadott, hiába dugtam az orra alá a kedvesétől jött szirupos szöveget.
- Meddig tagadott?
- Úgy két-három napig, amíg az egyik munkatársa célozgatni nem kezdett egy közös családi kiránduláson. Ott volt a nő is, ugyancsak a családjával. Vagyis egy munkahelyen dolgoztak. Végül a jóakaró beszámolója után még ott, a túrán összeállt a kép arról, amit magamtól sehogy sem tudtam megfejteni a mögöttünk álló négy hónap alatt... Ma sem hevertem ki a történteket, és nem tagadom, bizalmatlan lettem a férjemmel szemben. Ezt a viselkedésével, a tettével erősítette meg bennem. Válni nem akarok a gyerekek miatt. Ha összeszedem magam, és erősödik az önbizalmam, talán egyszer visszaadom neki a kölcsönt...
{p}
Fő ok: az önbecsülés hiánya
- A legtöbb párkapcsolat alapvető problémája a megcsalástól, elhagyástól való félelem, hogy egyszer majd jön valaki, aki érdekesebb, izgalmasabb lesz a társunk számára - magyarázza Károlyi Katalin családpszichológus. - Az ilyen aggodalmak mögött viszont többnyire az érték nélküli vagy labilis kapcsolat áll. Ebben a lelkiállapotban a féltékeny ember az önbecsülés hiányától szenved, ami azt erősíti benne, hogy nem méltó a társa szerelmére, szeretetére. A másik elvesztésének félelme tovább erősíti a féltékenység, gyötrődés érzését. Az ilyen lelkiállapotot szorongás, lehangoltság, szomorúság kíséri. A félreértések tisztázásában csak az őszinte beszélgetés segíthet. Aki ettől teljesen elzárkózik, esetenként valóban gyanús lehet. A szakember tapasztalata szerint a féltékenység nem betegség, de kialakíthat beteges tüneteket, melyek kezeléséhez érdemes szakember véleményét kérni.

A szerelemféltéstől a gyilkosságig
Egy harmincnyolc éves debreceni rendőr az engedéllyel magánál tartott önvédelmi fegyverrel lelőtte volt élettársát és annak vélt kedvesét. Az ámokfutó főhadnagy tettének elkövetése után önmagával is végzett. A szerelemféltésből elkövetett utcai lövöldözés épp egy évvel ezelőtt három ember életét oltotta ki a cívisvárosban.A végzetes tragédiára sem akkor, sem azóta nem találtak elfogadható magyarázatot a szakemberek.
A hozzátartozók is csak aszerint, hogy kinek a pártján állnak. A két kiskorú gyermekét árván itt hagyó fiatal nő hozzátartozói és egykori munkatársai ma is arra esküsznek, hogy a férfi beteges féltékenységének lett áldozata az asszony, annak ellenére, hogy sokat tűrt a keserédes kapcsolatban. Előfordult, hogy a rendőrtiszt olyan fenyegető üzenetet hagyott kedvese üzenetrögzítőjén, hogy csak az övé lehet, senki másé, és ha megtudja, hogy megcsalta, akkor végez vele. Az egyik munkatárs ma is állítja: a férfi nemcsak lelkileg zsarolta az ápolónőt, hanem olykor meg is verte.A rendőr hozzátartozói másként látják a múlt fájó eseményeit. Szerintük a csalfaságra hajlamos asszonynyal volt a fő probléma, még akkor is, ha a főhadnagy valóban nem mindenkor dicsekedhetett angyali természetével. A szomszédok úgy emlékeznek, hogy az ámokfutó rendőr jóravaló, többnyire nyugodt ember volt. Olyan, aki még a légynek sem ártott... mindaddig, amíg tettének ura maradt.

Ki tudja, mi okból, a lányok sokkal jobban viselik féltékenykedő kedvesük terhes viselkedését, mint a fiúk. Az utóbbiak többsége a féltékenységi jelenetek nyomán - még akkor is, ha korábban hű volt a szerelméhez - előbb-utóbb tényleg más lány után néz. Az erősebb nem képviselői ugyanis nehezebben tűrik, ha gyanúsítgatják őket. Az emberölések egynegyedét féltékenységből követik el Magyarországon.