Makrancos hölgy meg a lánya

- Már a telefonban elújságolta, hogy éppen befejezett két nagy hangszerepet.
- Most szinkronizáltuk Szabó István külföldön forgatott, új filmjét. A Csodálatos Júlia címszerepét Annette Bening játssza, és én lettem a magyar hangja. Akad néhány dédelgetett szerepálmom, amelyekről nem szoktam beszélni, mert akkor biztosan más játssza el. Ez a Júlia közéjük tartozik. A hangját már megkaptam. Másik feladatként a hangoskönyvek-sorozatban felolvastam Szabó Magda Für Elise című önéletrajzi regényét. Nehéz megszólaltatni egy ilyen választékos stílusú, gyönyörűen megkomponált mondatokból álló, sokszálú alkotást! Ki kellett zárnom a külvilágot, hogy elmélyedhessek benne. Feltétlen összpontosítást kívánó, boldogságosan gyötrő folyamat volt, hogy ezt az olvasmányélményt a mikrofon előtt visszaadjam.
- Mint az Új Színház vezető színésznőjének, hogyan kezdődött az évad?
- Öt darab maradt műsoron, amelyben játszom. Hamarosan próbálni kezdjük Csehov Három nővérét, amelyben Mását osztotta rám a rendező, Alföldi Róbert. Izgalmas előadásnak ígérkezik, a dráma időben visszapergetve megmutatja, hogy nem teljesül a nővérek vágya, sosem jutnak el Moszkvába. Rudolf Péter is rendez egy színművet, amelyben egy anyaszerep az enyém.
- Több mint harminc éve láthatjuk színpadon és filmen. Megviselte az idő múlása, a szerepkörváltás?
- Nem mondom, hogy a lelkemet néha nem borzolta fel. De játszottam anyát már huszonéves koromban is. Nyáron elfogadtam Bereményi Géza felkérését, nagymamát játszom egy tévéjátékban Darvas Iván párjaként. Erre a feladatra szívesen mondtam igent, pedig bevallom, hiú vagyok. Felvettem az ősz, pici kontyos parókát, és nem okozott nagy örömöt, amikor belenéztem a tükörbe. Ám amint játszottam, a helyére került minden. Civilként nem szeretem magam idősebbnek látni, a lelkem ma is fiatal. Az ifjú énemet már kiadtam, de a saját korom problémáit ma szeretném megmutatni a közönségnek.
{p}
- Régóta gyakorló édesanya. Felnőttek a gyerekei?
- Gergő már huszonhárom éves, Székesfehérvárott jár zeneiskolába. Másfél éves kora óta vonzza a zene, ez lett a hivatása. Dzsessz- és rockzenekarokban dobos. Kata harmadikos gimnazista, tizenhét esztendős lesz.
- A Bizalom című Szabó István-filmben ön alakította a női főszereplőt, Katát. Ezért kapta a lánya a keresztnevét?
- Nem, hanem A makrancos hölgy miatt, amelyet boldogan játszottam. Ott hangzik el, hogy "te kataságos, legkatább Kata, kit Isten is Katának alkota". Karakteres névnek éreztem.
- Illik is hozzá, hiszen tizenöt évesen egy talpraesett, vagány tini lányt játszott el remekül az Apám beájulna című filmben.
- Kata önmagát adhatta, éppilyen az életben is, azért választották a szerepre. Sokszor nagyszájú, nehéz vele szembeszállni, mert nem látja be, hogy nincs mindig igaza. Erős egyéniség, de közben azért hallgat rám, és nagyon melegszívű. Ha rosszkedvem van, egyszer csak felszögez egy levelet nekem az üzenőtáblára, és sírva kell fakadnom, olyan gyönyörűeket ír. Még gyerekként kezelem, és túlságosan féltem. Pedig tud magára vigyázni, és ideje, hogy a felnőttet is lássam benne.
- Belőle is színésznő lesz?
- Majd kiderül, mit hoz az élet. Ez a pálya nagyon érdekli.
- A metró mozgólépcsői mellett hetek óta plakátok sokaságáról mosolyog együtt Bánsági Ildikó és Gáspár Kata.
- Egy kozmetikai cég ránk gondolt, hogy reklámozzuk az anya-lánya szépségversenyt, amelynek a döntőjében is fellépünk.
- Az anya-lánya kapcsolat együtt járhat féltékenységgel, tudat alatti vetélkedéssel...
- Amikor Kata kicsi volt, megcsodálta, irigyelte, ha szépen felöltöztem. Most meg tagadhatatlan, hogy a legnagyobb szeretet mellett is kicsit fáj, ha ránézek, hogy én már nem lehetek olyan, mint ő. Olyan, mint egy fiatal csikó. Gyönyörű, minden jól áll rajta. Nagyon jó fej, együtt járunk vásárolni, és figyel rám, kifejezetten rábeszél egy-egy divatos holmira. Persze kölcsön is kéri néhány jó cuccomat. Kritikus velem a fiam és a lányom, és adok is a véleményükre, mert szeretik, ha jól nézek ki.
- Szülőként nyomja a felelősség súlya?
- Nem könnyű anyaként helytállni. Sokat gondolkodom, és igyekszem jól dönteni kritikus helyzetekben. Bár alapvetően optimista alkat vagyok, néha baljós gondolataim támadnak. Kissé kilátástalannak látom a jövőt. Amióta sokévi házasság után elváltam, több mint két éve albérletben élünk mi hárman, mert a férjemmel közös házunkat nem sikerült eladnunk. Hajnalonként rám tör a szorongás, mi lesz velünk. Próbálom legyűrni az önsajnálatot, uralkodni az indulataimon, bölcsen mérlegelni. De otthon nélkül élni a gyerekekkel elmondhatatlanul nehéz...