Apa születik

2004. április 24. Jót fociztunk a srácokkal, el is határoztuk, hogy egyetlen szombatot sem hagyunk ki ezentúl, ne szekírozzanak az asszonyok a kezdődő sörpocakokkal! Ami azt illeti, Márti jól főz, és mindig a kedvenceimet; mert a kedvence vagyok magam is, szokta mondani.
Április 26. Szuper volt a vasárnapi ebéd is, bár a nejem túl sokat ehetett a saját főztjéből, mert aztán ma reggel hányt. Mondtam is neki: szívecském, ne legyél már olyan mohó, fel is szedtél mostanában pár kilót. Nem tudom, mi van ezen vihogni való, máskor frászt kap minden plusz dekától. De hát melyik férfi mondhatja el magáról, hogy kiigazodik a nőkön?!
Április 29. Ma reggel az asszony visszaszólt az ajtóból, hogy később jön haza, orvoshoz megy. Nekem ez azért furcsa. Nem látszik betegnek, virul, mint a rózsa, szép a bőre, csillog a szeme. Te jó ég, csak nincs valakije?
Április 30. Tegnap este már nem is írtam, csak mára szedtem össze magam. Apa leszek. Karácsonyra. Húha!
Június 28. A tévé közvetítette a Real-meccset. Közben arra gondoltam, pár év múlva már a fiammal nézem. Most először kezdem igazán felfogni, hogy lesz egy gyerekünk. Márti szerint azért ne vessem el azt a lehetőséget sem, hogy netán lányunk születik. Ne legyél nevetséges, mondtam neki.
Október 19. Kifestettem kékre a gyerekszoba falát, és feltettem egy Fradi-posztert. A feleségem szerint egy nagycsoportos óvodás szellemi szintjén állok. Nem baj, mondja csak, egy ilyen állapotban lévő nő talán nem is tudja, mit beszél. Sokat nézegetem az ultrahangfelvételt, de sajnos épp úgy fordul a kicsi, hogy a lényeget nem mutatja. Mindenesetre nagyon jól fejlett, határozott arcélű, büszke tartású gyermek.
November 30. A nejem azt mondta, szeretné, ha jelen lennék. Na, ne! Én, aki minden vérvételnél elájulok? Aki, ha meglátom a pedikűrös tyúkszemvágó ollóját, sikítani kezdek? Igen, te, elvégre ő a kettőnk gyermeke. Erre mit mondhattam? Jó, de a felelősség a tied. Az enyém, hagyta rám.
December 18. Az ember gyanútlanul alszik, amikor a felesége felrázza: Megyünk szülni! Nem lehet, hiszen még két nap hátravan. De mégiscsak menni kellett. És persze ilyenkor tűnik el a bal cipőm, és hová a fenébe tettem a slusszkulcsot?! A pizsamámra akartam felhúzni a kabátot, és valahol elvesztettem a sálamat, de Márti szerint inkább a fejemet vesztettem el. Na ja, neki könnyű. Én itt álltam egy szülni készülő nővel, őmellette viszont egy erős támasz volt! Már a kapuban üvöltöttem, azonnal jöjjön mindenki, hordágyat, készítsék a szülőszobát, mosakodjon be az asszisztencia! A feleségem pironkodva kért elnézést a szülésznőtől miattam, ugyan ma sem tudom, miért. Az meg csak mosolyogva legyintett: ugyan, ismerjük az apukákat, semmi gond. Ezzel biztosan csak a saját hozzá nem értéséről akarta elterelni a figyelmemet. Kényelmesen, nyugodtan besétált az orvos is, és egy kispapás viccet mesélt a nőknek. Márti meg a bába ezen kacarászott. Nem bírom az ilyen infantilis hozzáállást! Be kellett öltöznöm, odaültem a feleségem fejéhez. Hát, mondhatom, nagy megpróbáltatás volt hallgatni a nyögéseit, meg aztán szörnyen melegem is lett. Egyszer csak megfordult velem a világ, és csak arra ocsúdtam, hogy mindhárman, a bába, az orvos és a feleségem az arcom, kezem paskolgatják. Láttam Mártin, hogy aggódik értem, biztosan nagyon sápadt voltam. S bár minden forgott velem, de visszaültem, és fogtam a kezét. Egyszer csak valami sírás hallatszott, az orvos nevetve felmutatott egy vörös, iszamos, ráncos kis lényt: Itt a kislányuk! Egy csapásra jobban lettem, és csak felkurjantottam: Helló! Persze mindenki nevetett; s mi is nevettünk-sírtunk a feleségemmel.
December 19. Az egész újszülött-osztályon az én lányom a legnagyobb és a legszebb! A mellettem nézelődő pasas arra büszke, hogy fia van - mintha az valami érdem lenne. Nagy dolog... Hogy is tudna egy fiú olyan kedves, szép és édes lenni, mint egy ilyen parányi lányka! A szentestére otthon lesznek ők is. Addigra a kék falat átfestem; de a Fradi-posztert fennhagyom. Miért, maguk nem láttak még női focistát?