Egy hátizsák briós

Magdi élete azóta egybefüggő fogyókúra.
Számára nem az évszakok és a hónapok váltakozása, hanem a leadott és felszedett kilók hullámzása jelenti a valódi időszámítást. A telet azért várja, mert bő pelerinje elrejti az ünnepi zserbók nyomát, a nyártól pedig azért retteg, mert kihízott fürdőruhája eddigi küzdelmének hiábavalóságára emlékezteti.
- Jövőre tényleg lefogyok, bármi történjék is! - a molett nő ezzel a sziklaszilárd elhatározással várja az éjfélt minden esztendő utolsó napján. Igaz, úgy fél tizenkettő felé még megenged magának két-három majonézes szendvicset, benyakal némi krémlikőrt, s titokban teletömi a zsebeit földimogyoróval, de amint a toronyóra kongatni kezd, elkezdődik a hosszú és szigorú diéta...
Magdi elszántan kipróbál minden csodareceptet, s már egy mélyebb levegővétel után is aggódva figyeli, merre leng ki a fürdőszobamérleg nyelve. Volt olyan hét, amikor nem evett mást, mint speciális, keleti recept szerint készült zsírégető zöldséglevest. A kotyvalékot tartalmazó kondérból azonban erős kelkáposztaszag áradt, mely az egész lakást betöltötte. A duci leány úgy megcsömörlött ettől, hogy már kedve sem volt hazamenni. Így történt, hogy a hosszúra nyúlt délutánokat végül egy vaníliaillatú cukrászdában vészelte át...
A súlyos dekákat, mi több, kilókat jelentő kudarcok után Magdolnát visszatérő rémálma látogatja. Tisztán látja magát, amint süvítő szélben és dermesztő hidegben menetel az Északi-sark felé. Vállát ólomsúllyal húzza a hátizsák, s közben szomorúan majszol egy brióst.