Együttélősdi

Anya monológja
Gyerekeim! Beszélni akarok veletek. Szemtelenek és durvák vagytok a nagyival, az én édesanyámmal. Ő egyszerű asszony, látom, hogy bántja a viselkedésetek. Nekem mégis az anyám, másképp gondolkodik, mint mi, más értékeket képvisel, de a tiszteletet jogosan várja el. Annál is inkább fáj, mert a másik nagyit imádjátok! Ez nem olyan anyós-meny féltékenység! Én magam is szeretem apu anyját, jó fejnek tartom, ő is városi, mint ahogy már mi is, fiatalos, energikus, jó dumája van. Mégis bánt, hogy a gyerekeim csak azt a felnőttet fogadják el, aki hasonlít hozzájuk! Az én anyám vidéken él, más életet él, korán kel és korán fekszik, de ha ott vagytok, mégse kelt föl titeket hajnalban, elfogad a városi szövegetekkel, a városi öltözéketekkel együtt. Szeret titeket, és kész.
A gyerekek mondatai
Ja, anya, mi van má' megint? Ha te beszélni akarsz velünk, az tutira leszidást jelent. De amikor olyan vicces, hogy lövése sincs a mai világról, hát nem beszélhetünk vele a Rákóczi-szabadságharcról vagy a Titanic pusztulásáról. Oké, tudom, hogy annyira nem öreg, meg az is igaz, hogy imádjuk a sütijét, nem is akarjuk elképzelni, mi lesz, ha már nem tud annyit állni meg gyúrni, amikor most is fáj a lába meg a dereka, tudod, anya, megtanulhattad volna azt a rácsos lekvárost meg a fonott kalácsot, a közelébe se jön a nagyi süteményének, amit a plázában veszünk. Egyébként múltkor én segítettem a gesztenyét megtörni, te, nem veszünk a nagyinak valami konyhagépet, még turmix sincs nála, azt mondja, ő már csak kézzel gyúr mindent, tiszta kőkorszak! Sírt a nagyi? És miattunk? Hidd már el, hogy nem veszekedtünk vele és nem is szóltuk le, igaz, ránk tört a röhögés, amikor kiderült, hogy a CD-játszóról azt hitte, valami sporteszköz, amit egymásnak dobálunk, meg amikor kirohant az ólba, hogy "ellik már a kecske", pedig csak a Dodi telefonja csörgött, hát tehetünk róla, hogy aznap épp mekegésre állította be? Na, oké, Anci, vágjuk a szövegedet, tök rendesek leszünk az öreglánnyal. Egyébként hallottad már a saját hangodat, amikor te beszélsz az anyáddal?
A pszichológus véleménye
Bölcsen tette az édesanya, hogy "elővette" a gyerekeit. Nem helyes, ha hosszú távon hagyjuk elmérgesedni a kapcsolatot a család tagjai között. Nehezen válhat hitelessé a számon kérő anya, ha ő maga sem illemtudó, ő maga sem mindig udvarias az édesanyjával! Sokat kell beszélgetniük erről egymással, akkor is finomíthatjuk a gyerekek stílusát, ha nem adódik ilyen éles helyzet. Érteniük kell, hogy milyen szavakat és kifejezéseket engedhetnek meg maguknak a nagyival (másokat, mint a másik nagyival), az idegen felnőttekkel (másokat, mint a szüleikkel) szemben. Végül pedig a nevelés szempontjából mindig enyhítő körülmény a jó szándékból elkövetett baklövés. Enyhítő körülmény, ha viccesnek találják a gyerekek az idősek viselkedését, ha nevetnek, és nem kinevetnek minket. Az igazság tehát középen van.