Jogi esetek

Jogi példázatunk boldogsággal és szerelemmel kezdődik. Egy fiatal pár (kettejük közül - mint a mesében - a fiú inkább jómódú volt, a lány inkább szegény) úgy döntött, hogy összeházasodik. A fiatalembernek házat építettek a szülők, abban lakott az ifjú pár, pontosan egy évig, ekkor hirtelen jött betegség döntötte le a férjet a lábáról - hamarosan meghalt. A könnyek még fel sem száradtak, amikor mind a szülők, mind az ifjú ara hirtelen rádöbbentek: egyáltalán nem tiszta, hogy most kié is a ház. A feleség ragaszkodott a hajlékához, a szülők meg úgy vélték, hogy azt - bár papíron soha nem volt az övék - ők építették, saját vagyonukból, következésképpen őket illeti meg. Megegyezni nem tudtak, a menyecske tűzrőlpattantnak bizonyult, a vita a bíróságon végződött.
A bíróság nagy bajban volt, hiszen az eset első ránézésre tiszta sor: nincsenek leszármazottak, nincsen végrendelet, minden a túlélő házastársé. Kivéve, ha a ház az úgynevezett ági vagyon kategóriájába esik, azaz (a körmönfont definíciókat félretéve) bizonyítható, hogy azt az elhunyt a családjától kapta, ingyenesen, s így nem tartozott a házastársak közös vagyonába, következésképpen a halott családjára száll vissza. Jelen esetben a szülőknek be kellett bizonyítaniuk, hogy az a pénz, amiből a ház épült, tőlük származik. Főhetett a fejük, hiszen forintjaikat a fiuk kezébe adták, a mesterembereket az elhunyt maga fizette - a bíróság pedig akkor hitt volna a legkönnyebben a szülőknek, ha bármilyen tanút vagy iratot (esetleg banki átutalásról szólót) fel tudnak mutatni, ami az ő verziójukat erősíti. Végül, hosszas bizonyítás után, az igazságszolgáltatás a szülők mellett tette le a voksát; a menyecskének az elmérgesedett kapcsolat miatt nem volt maradása.
Ha összeházasodunk valakivel, mindenünk közös lesz, s utóbb nehéz bebizonyítani, hogy valamit nem közösen szereztünk, ne adj' isten már a házasság előtt is a miénk volt. Márpedig minden jogi perpatvarban annak jó igazán, akinek semmit sem kell bizonyítania. Ennek a gondnak egy igen kényes lépéssel vehetjük elejét: ha házassági szerződést kötünk, amelyben minden olyan vagyontárgyunkat, amelytől egy esetleges váláskor nem szeretnénk elbúcsúzni, megemlítjük, azzal a kitétellel, hogy ez a miénk volt a frigy előtt, a miénk marad a frigy alatt, és ha a frigy már nem fog létezni, ez a dolog még akkor is csak a miénk lesz. Sokan, akik nem akartak erről az eshetőségről tudomást venni, utólag a bíróságon bánták meg - tanuljanak az ő kárukon, ismeretlenül is. Jusson eszükbe: a házasság csak az életben szól a szerelemről, papíron ez - többek között - egy bizonytalan időre szóló vagyonjogi szerződés.