Jogi esetek

Ne szólj, szám, nem fáj fejem

Családi körTanács Gábor2005. 02. 25. péntek2005. 02. 25.
Jogi esetek

Bár két történetünk főhősei közt az égvilágon semmi hasonlóság nincs, eseteik között nem nehéz párhuzamot vonni: mindketten azért kerültek összeütközésbe a törvénnyel, mert nem tudták tartani a szájukat.
Az egyik példázat szereplője falusi öregasszony, aki megorrolt a szomszédjában lakó középkorú nőre. (Talán azért, mert a szomszédasszony szeretőket tartott, és ez nem tetszett hősünknek.) Tény, hogy egy szép napon hajba kaptak, az öregasszony az ablakból kiabált, a fiatalabb meg az utcáról felelgetett vissza. Szó szót követett, a faluból a szájtátiak is odagyűltek, míg végül az öregasszony mérgében "ordas kurvá"-nak nevezte vitapartnerét, aki itt abba is hagyta a szópárbajt, és duzzogva elvonult. Az öregasszony napirendre tért a dolog felett, ám egyszer csak idézést kapott a bíróságra - ugyanis felmerült ellene a becsületsértés megalapozott gyanúja. Elképzelhetik megszeppenését, amikor kiderült, hogy ez komoly dolog. A törvény úgy fogalmaz ugyanis, hogy az követi el a becsületsértést, aki mással szemben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ nagy nyilvánosság előtt. Azt, hogy mi számít nagy nyilvánosságnak, a bíróság dönti el az eset körülményei alapján - és most úgy ítélték meg, hogy egy ezerfős faluban húsz fő plusz az egész főutca: nagy nyilvánosság. Ahhoz pedig, hogy az említett kifejezés alkalmas a becsület csorbítására, nem férhetett kétség. Az öregasszony ugyan a lehető legenyhébb büntetést kapta, a megalázó és rémületes procedúra után mégis biztosra lehetett venni, hogy máskor inkább tízig számol, mielőtt kinyitná a száját.
Másik főszereplőnk egy bíró, aki kedélyes, bensőséges beszélgetést folytatott néhány cimborájával. Amikor a szó egy üzletemberre terelődött, bírónk megjegyezte, hogy az illetőt egyszer ő is elítélte már. Az üzletembernek a fülébe jutott a dolog, és hamarosan rágalmazás miatt ült bírónk, ezúttal a vádlottak padján. Rágalmazás esetén nem szükséges ugyanis nagy nyilvánosság: viszont nem elég sértő kifejezést használni, hanem becsület csorbítására alkalmas tényt kell állítani vagy híresztelni. De itt kell megkapaszkodni: ennek a ténynek nem kell hamisnak lennie ahhoz, hogy a rágalmazás mint bűncselekmény megvalósuljon. Vannak olyan esetek, amikor a bíróság vizsgálja azt is, hogy az elkövető hazudott-e, tévedett-e, tehát hogy sértő szavaiban mennyi volt az igazság - és ha igaza volt, nem büntetik meg. De a bíróság először azt vizsgálja, hogy közérdek vagy jogos magánérdek fűződött-e ahhoz, hogy ez a becsületsértő tény kiderüljön. Ha valaki elmondja a férjnek, hogy a felesége csalja: ez nem rágalmazás, ha igaz, mert a férjnek jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy tudjon az ilyesmiről. Viszont ha valaki csak azért mondja el másnak, hogy X. Y.-t csalja a felesége, hogy együtt jót kuncogjanak - hiába igaz maga a tény, ez akkor is rágalmazás.
Másról rosszat mondani csak nagyon alapos okkal szabad. Mert a törvény nemcsak a rablókat és gyilkosokat üldözi, hanem a rosszindulatú locsogó-fecsegőket is.

Ezek is érdekelhetnek