Jogi esetek

Egy kisalföldi faluban élt egy házaspár, két négy-öt éves gyerekkel, nagyon rossz anyagi körülmények között. Munka nem volt. A férj eljárt néha napszámba egy idősebb gazdához, de nagyon kis összegeket keresett, azt is ritkán. Amikor anyagilag megszorultak, ettől a gazdától kértek kölcsön egy-kétezer forintot, amit aztán a férfi ledolgozott. Egy idő után a gazdában felvetődött, hogy ő jelenleg nem kér kamatot a kölcsönökért, holott az neki járna. Elgondolkodott a dolgon, és végül azt kérte a férjtől, hogy a kamat fejében hadd feküdjön le a feleségével. A férj persze nem örült, de úgy látta, nincs más lehetőség: egyetlen munkaadójának a feltételeit el kell fogadnia. Leültette hát a feleségét, és megkérdezte tőle: lefeküdne-e az idős gazdával, tudva, hogy ha megharagítják, még rosszabb anyagi helyzetbe kerülnek, mint valaha. A fiatalasszony ráállt a dologra, onnantól kezdve valahányszor kisebb kölcsönt kaptak, menetrend szerint megérkezett az öregember - a kamatért. Kicsit bolondozott a gyerekekkel, majd az apuka elvitte őket a kocsmába kólázni, fagyizni.
Évekig ment ez így. A fiatalasszony egyre rosszabbul viselte a dolgot, míg az öregember egyre természetesebbnek vette, hogy időnként átszalad adósaihoz. A kicsiknek egy-egy tábla csokival kedveskedett, akik már előre örültek, ha érkezett. Ahogy nőttek, az is megvilágosodott előttük, hogy mi történik az egyetlen szobában, amíg ők a konyhában ücsörögnek. Végül a családsegítő központban elkottyantották, nagyjából akkor, amikor a feleségből is kibuggyant a panasz. A családsegítők feljelentették az öregembert és a férjet a rendőrségen.
Kerítés volt a vád az öregember ellen, míg a férjet ezenkívül kiskorú veszélyeztetése miatt is felelősségre vonták. A dolog jogi szempontból majdnem egyértelmű volt, csak ott nyílott némi tér a védelem számára, hogy a férj vajon pénz ellenében szerezte-e meg feleségét a gazdának - hiszen a férfi e szolgálatért konkrét forintokat nem látott. A bíróság úgy vélte, hogy a kamat - még ha csak ezer forint egyhavi kamatáról van is szó, ez akkori értéken számolva tíz forint - elengedése anyagi előnynek számít. Az eljárás során az is nyilvánvalóvá vált, hogy a vádlottak egyike sem érti, miért hurcolták meg őket, miért citálták bíróság elé, hiszen ők végig azt tették, amit helyesnek, jogosnak véltek. Kölcsön után kamat jár, és ha azt nem tudja valaki pénzben megfizetni, fizesse meg természetben. Ráadásul még az asszonyt is megkérdezték, aki a saját jól felfogott érdekében döntött úgy, hogy vállalja a "kamat" terheit.
A kiskorú veszélyeztetése esetében azt vizsgálja a bíróság, hogy a szülő magatartása rontja-e az esélyét annak, hogy a gyerek testileg-lelkileg egészségesen fejlődjön. Az a tény, hogy a gyerekek többször látták anyjukat az öregemberrel közösülni, el is döntötte ezt a kérdést.
A bíróság és az ügyész nagy dilemmában voltak. Az öregember - aki felbujtóként volt bűnös a kerítésben - egyszerűbb eset volt, hiszen őt felfüggesztett börtönbüntetésre lehetett ítélni. Egészsége megroppant, az egész falu róla beszélt, idős feleségével is el kellett számolnia - lehetett tudni, hogy a törvényszegésnek még a gondolatát is kerülni fogja a jövőben. A férj viszont két vádpontban találtatott bűnösnek, amelyek közül a kiskorú veszélyeztetése sokkal súlyosabb. Ezért a bíró nem tudta a büntetést felfüggeszteni, bár a lehetőségekhez képest nagyon rövid időt szabott ki.
A szegénység és a tudatlanság sok mindenre lehet mentség. Ha hibát követünk el, körülményeinket a bíróság is igyekszik figyelembe venni, de méltányosságot csak a törvény által megszabott keretek között gyakorolhat. Nemcsak aktív rosszat akarással, hanem az eseményekkel való céltalan sodródással is el lehet követni bűnt.