Tüskementesen

Kígyóbűvölő - ez a szó jut eszembe, miközben hallgatom. Lassan beszél, vontatottan, mintha csak hangosan gondolkodna. Látszólag szórakozott, közben meg minden szava telibe talál. Veszélyes, de ha már interjút kértem tőle, nem menekülhetek.
- Ma délelőtt egy középkorú aszszony belépett a rendelőmbe, és zavarában azt mondta, na, most bejött az oroszlánbarlangba. Erre csak azt felelhettem: igen, ez tényleg olyasmi, de nem az enyém. Ez az ő saját oroszlánbarlangja, én csak segítek szétnézni benne - meséli a lélekgyógyász.
- Ki kíváncsi ma a belső értékekre?
- Az embert manapság azzal mérik, hogy milyen külső fizikai javakat szerzett, vagyis mije van. Ez a fogyasztói társadalom sajátossága. Pedig házat, kocsit senki sem visz magával a sírba.
- Eszerint nem az a győztes, aki megszerzi, amit akar?
- Aki törtet és átgázol másokon, az előbb-utóbb elveszít mindent. Letapos mindenkit, de önmagát is. Hiába lesz sikeres a munkájában, ha széthullik a családja, tönkremegy a magánélete. A valódi emberség azonban anyagi javakban is kamatozik.
- Nem csak vágyálom ez?
- Olyan világ felé tartunk, amikor a fiataloknak nagyjából hasonló papírjuk lesz. Ugyanaz a diploma, ugyanaz a nyelvvizsga... A személyiségük fogja eldönteni, hogy ki kapja meg az áhított munkát. Az állásinterjún azt fogják választani, akinek jó a kisugárzása. A saját magával békében élő ember ugyanis mosolyog. Aki viszont vibrál, feszült és haragszik a világra, nem arat sikert. Meg sem kell szólalni, már egy kézfogásból kiderülhet, hogy ki melyik típushoz tartozik.
- Hogyan szabaduljunk a tüskéktől?
- Ez nagyon kemény meló. Azzal kell kezdeni, hogy az ember kinyitja a szemét, és szembenéz önmagával. Készüljünk fel rá: fájni fog...
{p}
- Nem mindig szívderítő, amit a tükörben látunk. Ha túléltük?
- Akkor következik a szívós, kitartó munka, amivel lecsiszoljuk a tüskéket. Ne adjuk fel, ahogy jönnek a sikerélmények, úgy nő az önbizalmunk.
- Pofonegyszerűnek tűnik...
- Pedig nem az. A tudatos életért meg kell küzdeni. A legtöbb ember ugyanis öntudatlanul létezik: fél szívvel végzi a munkáját, rutinból neveli a gyerekeit. A kudarcait pedig azokon veri le, akiken lehet: a szerettein. Sok szülő nem is sejti, mekkora kárt okoz ezzel. A családon belüli erőszak tekintetében a negyedik helyet vívtuk ki a világban, csak az USA, Mexikó és Portugália előz meg minket.
- Csoda-e, hogy gyártjuk a "problémás" kamaszokat...
- Minden negyedik magyar fiatal, mire betölti a 16. évét, már legalább egyszer megfordult pszichológusnál. A tizennyolc évesek egynegyede pedig rendszeres kezelés alatt áll. Mi mást bizonyítana ez, mint hogy lelkileg sérült társadalomban élünk?!
- Mit tehetnénk ez ellen?
- Egy kínai mondás azt tanácsolja: Hibázz minél többet! De ugyanazt a hibát ne kövesd el kétszer!
- Mik a bűneink?
- A legtöbb kudarcunk oka a makacsság, a gyávaság, a türelmetlenség és az önzés. A féregként rágó bűntudat pedig csak hangsúlyozza ezeket a jellemvonásokat. Például sosem kérünk bocsánatot, amikor megbántottunk valakit, ehelyett védekezve támadunk.
- Ezért feneklik meg annyi házasság?
- Remekül tudunk beszélgetni az időjárásról, a politikáról, ám a belső érzéseinkről mélyen hallgatunk. Ráadásul egyre több családban a feleség hordja a nadrágot, a férjét pedig olyan szerepbe sorolja, mintha egy lenne a gyerekei közül. Igen ám, de akkor hiányzik a férfi, aki mellett a kardos menyecske nőnek érezheti magát. Ez pedig óriási feszültséget okoz, testi-lelki betegségbe sodorhatja a házaspár mindkét tagját.
- Akkor mégiscsak jobb a bevált női rafinéria...
- Egy nő páciensem úgy akarta megóvni a házasságát, hogy a gyerekeinek mindenre azt mondta: "Apu ezt jobban tudja, apu majd eldönti." Apunak ez persze imponált, s észre sem vette, hogy a felesége tartja őt a felszínen. Ahogy mondani szokták: a pasi a fej. Ám vajon ki a nyak? A fej ugyanis arra fordul, amerre a nyak fordítja.