Együttélősdi

Tisztelt Olvasóm! Bizonyára ismerős Önnek az a furcsa viszolygás, amit egy utcán kolduló gyerek láttán érzünk. Ismerős a zavar, amikor egy testileg sérült embert látunk, akinek hiányzik valamelyik végtagja vagy érzékszerve. Ilyenkor pislogunk oda és vissza, nem akarjuk őt sem zavarba hozni, nem akarjuk bámulni, de nem tudjuk levenni a szemünket a különös látványról. Ön is érzett már borzongást, ha közelébe került egy másmilyen bőrszínű embernek. Ön is meggondolandónak tartaná, ha a gyereke (testvére, barátja) egy más vallású vagy más iskolázottságú emberrel akarna házasságra lépni. Tisztelt Olvasóm! Ön egyenes és tiszta ember, ha merészelt ezekre a kényes kérdésekre őszintén igennel felelni.
Kedves Olvasóm! Máris közelebbi ismerősömnek tartom, ha játszik velem egy kicsit. Próbáljon egy percet szánni arra, hogy összegezze eddigi életének tapasztalatait az alábbi szempontból. Vajon milyen érzés lenne, ha Önt előbb gyűlölné valaki, mielőtt venné a fáradságot és megismerné? Milyen érzés volt visszahallani az Önről szóló igazságtalan pletykákat? Vajon szégyenkezne vagy bosszankodna, ha valaki nem akarna Önnel egy helyen lakni, egy helyen dolgozni vagy egy családban élni, mert ön...? Például mert kék a szeme? Vagy mert ritkul a haja? Vagy mert más az ízlése? Talán átélt Ön is efféle kizárást gyerek- vagy kamaszkorában, pedig Ön is szeretetre, de legalábbis elfogadásra vágyott. Félünk attól, hogy a leendő szomszédaink, kollégáink vagy az új családunk tagjai félreismernek. De leginkább attól, hogy meg se ismernek, csak utálnak. Első látásra. Ön milyennek NEM akar látszani mások szemében?
Kedves Barátom! Ha olyan jólelkű és nyitott személyiség, hogy belement ebbe a játékba, fogadja baráti tiszteletemet! Személy szerint Ön is elvárja, hogy mindenki embernek tekintse, ne ítélje el, főképp mielőtt bizonyíthatná, hogy rendes ember, hűséges szerető, kitartó munkatárs, tiszta szomszéd, becsületes partner lesz. Ön is tagja valamilyen csoportnak, ahová be lehet dobozolni, lehet például szőke nő, kövér orvos, kopasz sportoló, lila hajú tizenéves, jópofa borivó, csinos és okos egyszerre, református és reformkonyhás, izmos és érző lelkű férfiú, szorgos a munkában és lusta a ház körül. Bármilyen is, nem érdekli annak a véleménye, aki a látszat után ítél. Ha Ön bölcs, akkor tudja, hogy még a jó vélemény sem ér sokat, ha nincs alapja.
Kérlek, Barátom, segíts mindenkinek abban, hogy legalább a Te elhamarkodott véleményed ne okozzon fájdalmat. Ismersz olyan nagyokost, aki előbb ítél, aztán megbánja, de késő, mert hiúságában nem képes kimondani: tévedtem, ezek rendes romák, ez jó női sofőr, ez a koldus nem tehet róla, hogy utcára került, bocsánat!
Olvasóm, aki nem kíván meghatódni, nem kívánja másokon gyakorolni a megértését, a türelmét (mert nincs is neki), ha Ön ilyen keményfejű, tudatos, ítélkező magyar ember, köszönöm, ha mégis elolvasta a cikkemet. Én mégis bízom Önben, hogy jobb ember, mint amilyennek mutatja magát néha. Hát én így nem vagyok előítéletes!