Zsebpénzlecke szülőknek

Anya gondolatai:
Nekem a kamasz lányom ne követelőzzön! Ha azt mondom, havi négyezer, ő azt mondja, havi hat, ha azt mondom, legyen öt, de ő fizeti a bérletét, akkor azt mondja, sebaj, lógok majd a buszon! Ha azt mondom, havi három, de ebből nem kell venned se uzsonnát, se ceruzát, se könyvet, se harisnyát, ő rávágja: "Na még szép!" Még hogy szégyelli, amit adunk! Egész életemben güriztem, gyerekkoromban örültem, ha fagyipénzt kaptam, tudja ez, mennyibe került egy gombóc fagylalt? Ötven fillérbe! Nem száz meg kétszáz forintba! És persze ezeknek már nem elég egy gombóc, se kettő, nem elég a fagyi, divatozni kell, követelődzik, és meg van sértve, ha nem hull az ölébe minden azonnal. Én azon az állásponton vagyok, hogy ne erőltessük meg magunkat. Ha valaki megteheti, hát csak tegye, mi viszont bérből élünk, nem is túl jól! Ha szerényen kap pénzt tőlünk, akkor legalább megtanulja beosztani, ha valaha mégis kellene neki egy nagyobb összeg, akkor mi is kivehetünk a számláról. Így tudná, hogy a bajban mellé állunk, de azt is tudná, hol a helye. Nem baj, ha nincs az első tíz legjobban öltözött gimnazista névsorán! Mindig a valódi értékek becsületére neveltük, nem arra, hogy a társait a cipőjük márkája alapján válogassa!
Apa véleménye:
Igaz, való igaz, de csak egyféle igazság a tiéd. Az én családom még tornacipőt sem tudott venni nekem kiskoromban. Nekem soha nem volt saját focilabdám, életemben nem jártam külföldön, csak veled a nászúton, meg veletek az utóbbi években, nyáron. Azért vagyok büszke, mert megteremtettem a közös életünket, van egy tűrhető autónk, nyári vityillónk, és bankszámlánk is a vészhelyzetekre. Én nyugodt szívvel rábíznék akár havi tízezer forintot is, vagy még többet. Ugyanis a semmit be se lehet osztani, lehet, hogy eleinte hülyeségekre költené, aztán csak megtanulná, hogy a több pénzből több maradhat, ha nem vesz naponta hamburgereket és bizsukat magának. Nem akarom, hogy szégyenkezzen, nem akarom, hogy irigykednie kelljen. Legyen neki jobb gyerekkora, mint nekünk volt, így is sok gondja van, más világ ez, ugye?
A pszichológus tanácsa:
A szülők nem versenyezhetnek a gazdagabbakkal, nem tartoznak elszámolással, ha jól megy nekik, és nem kell zavarba jönniük a még szerényebben élő szülők előtt. Már tizenkét-tizenhárom éves gyerek is kaphat zsebpénzt, néha korábban is. Amikor azonban megállapítottuk az összeget, adjuk oda rendszeresen, és soha ne számoltassuk el vele.