Együttélősdi

Azon az áprilisi hétvégén három családnál csörrent meg a telefon. Ica volt, "a család lelke", aki minden évben fáradhatatlanul szervezésbe kezd. - Ugye tudjátok, hogy a Nagyi idén nyolcvanéves? Időben szólok, hogy július első vasárnapján ott a helyünk! Mindenkinek! Ez a legkevesebb, ami jár neki: az összes gyereke, az összes unokája, és persze a két kicsi, az ikrek, mert már dédnagymama is ebben az évben! Szóval, írjátok be a naptárba!
A család tagjai - a két idősebb testvér, Kati és Laci - vették az adást, ahogyan Kati elvált férje, Zsolt is (a Nagyi első számú kedvence). Nagyi harmadik gyereke maga Ica volt, aki még mindig egyedülálló nő, hallgatja is eleget: mikor mész már férjhez? Kati nagyfiát Zsolt neveli, a kicsit Kati és az új férje (Nagyi utolsó számú kedvence) a közös gyerekükkel együtt. Laci és felesége már öreg házasok; Marcsi már orvos lett, a gyerekét Kismarcsinak hívja mindenki, Marcinak meg van egy Kismarcija és annak iker gyerekei (Zsófi és Zsóka, azaz Erzsébet, hogy a dédnagymama nevét is hordja valaki). Nem túl bonyolult annak, aki figyel a részletekre.
Két héttel később Kati telefonál jajgatva Icának: oltást kap a kicsi (a közös) baba azon a júniusi hétvégén, de igyekszik lepasszolni az anyósának, hogy mindenki más ott legyen. Igaz, hogy a Nagyi legalább nyolcvan kilométerre lakik, de megoldják valahogy. A következő hívás másnap jött Icához (Na, téged se könnyű elérni, miért dolgozol ilyen sokat? Így sose találsz férjet!). Marcsit beosztották ügyeletbe, egész évben tekintettel vannak az ikrek iskolai beosztására, de akkor, vasárnap benn kell lennie. Kismarcsi kiküldetésben lesz, nem akármi, Tokió, azt mégsem lehet kihagyni, tegyük át az ünneplést későbbre, akkor minden simábban szervezhető. De júliusban Zsolt végre teljesen hazaadja Kati nagyfiát, mert ő intenzív nyelvtanfolyamon lesz reggeltől estig. Kismarci is odaszólt az utolsó héten: az ikrek július elejéig táborban lesznek, onnan kellene jönniük a Nagyihoz a faluba - sárosan, izzadtan? Július elején és pont! - kiabált vele Ica, a nagynénje, aki lassan a "család sárkányának" érezte magát, amiért össze akar hozni egy ünneplést, ahol mindenki jelen van.
Kati és Ica a fővárosban él, Zsolt és Kati nagyfia Pest megyében, de mégsem mondhatjuk, hogy közel Szekszárdhoz, ahova Laci mindig visszavágyott, de a felesége szülei miatt Debrecenben élik az év nagy részét. Nagyi Szekszárd mellett lakik, egy kis faluban, odavalósi volt a Papuska is, Apánk, ahogy ő mondogatja, aki már tizenhárom éve meghalt, az unokáit még ismerte, bár összesen háromszor látta őket. Akkoriban Ica könnyebben szervezkedett, együtt volt mindenki a nagyszülők ezüstlakodalmán meg a Nagyi hatvanadik és hetvenedik születésnapján is. Ica nem tudta, hogy sírjon-e vagy mérgelődjön, ki-ki jött a saját dátummódosító javaslatával, mindenkit meg kellett érteni, kiküldetések, ügyeletek, oltások, táborok, és még nem esett szó az előre nem látható akadályokról. Arra gondolt, jobb is, hogy nem szólt előre a Nagyinak, hogy összehívta a családot...