Jogi esetek

A két gyerek még kicsi volt, amikor a szülők elváltak: az apát a bíróság fejenként ötezer forintos tartásdíj fizetésére kötelezte, aminek ő mindig eleget is tett. Hosszú idő telt el, a gyerekek nőttek, elérték a középiskolás kort, és egyre több pénzbe kerültek édesanyjuknak, aki a kilencvenes évek közepén már szerette volna, ha a tartásdíjat felemelik. Tudta, hogy volt férjének jól megy: több garázsa, autója, vitorlás hajója is van, s az orvos élettársa sem szűkölködik. Ezért kérte, hogy a tartásdíjat gyermekenként húszezer forintra emeljék fel, mivel ez az apának nem túl nagy megterhelés, őket viszont sok nehézségtől kímélné meg. A volt férj viszont másként látta a helyzetet: igazolt jövedelme mindösszesen nettó huszonötezer forintra rúg, aránytalan terhet róna rá, ha ebből negyvenezret tartásdíj címén át kellene adnia volt feleségének.
A vita lényege, hogy minek alapján kell meghatározni a tartásdíj összegét. A férfinak minimálbér volt az igazolt jövedelme, miközben rendelkezett négy garázzsal: az egyik a munkájához kellett - autók karbantartásával foglalkozott -, a másikban élettársa gépkocsiját tárolta, a harmadikban a sajátját, a negyedikben élettársa vállalkozásának áruit. Drága lakásának jelentős törlesztőrészlete volt, a vitorláshajójához tartozó klubtagsági igazolvány havi ötvenezer forintba került. A különféle költségeket összeszámolva a bíróság arra következtetett, hogy a havi kiadások többszörösen meghaladják a bevételeket. Ha a férfi ekkora összegeket költ el egy hónapban, akkor a jövedelme nagyobb a bevallottnál. Az apa szerint ez nem igaz: élettársa, a jól menő orvos saját jövedelméből, valamint a paraszolvenciából segít neki fenntartani ezt a költekező életmódot - ámde ezért nem lehet a nőt arra kötelezni, hogy a férfi gyermekeinek magasabb tartásdíjat adjon.
A bíróságnak két kérdést kellett eldöntenie: az első, hogy az apa papíron bevallott jövedelmét veszi alapul, vagy azt a meghatározhatatlan nagyságú összeget, amelyet bizonyítottan minden hónapban elkölt. Az ítélet szerint a második verziót megengedik a törvények, mivel nemcsak a munkából, hanem a más forrásból származó jövedelmeket is figyelembe lehet venni, ha a gyermekek érdeke úgy kívánja.
A második eldöntendő kérdés az volt, hogy a havonta elköltött összeget az apa vagy az új élettárs jövedelmének tekinti-e - az asszonytól ugyanis nem kérhet a volt feleség tartásdíjat. Az a tény, hogy az élettárs térítés nélkül használta a férfi ingatlanjait, illetve az, hogy az apa nem tudta bizonyítani, hogy rendszeresen pénzt kapna tőle, arra utalt: a volt férj nem mond igazat. A bíróság ebben a szellemben hozott ítéletet, és felemelte a tartásdíjat.
A bíróságon az esetek többségében érvényesül a papírforma. Ám ha az ennek ellentmondó tények majdhogynem kiverik az ember szemét, az igazságszolgáltatás is képes - különféle, tágan értelmezhető jogelvek alapján - eltekinteni a hivatalosan írásba foglalt, de a valóságtól látványosan elrugaszkodott tényektől.